A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság jegyzőkönyve

///. rovat. Ajegyirási és fordítási munkálatok számára fennálló osztály költségei.

48-tól—55-ig a tételszámok szintén az előirányzat szerint 22.250 írttal megállapittattak.

IV. rovat. A házi, udvari és állam-levéltár költségei.

56—67-ig a tételszámúk változatlanul 25.8t 4 írttal elfogadtatnak.

I. rovat. A ministen' fizető-hivatal költségei.

68-tól—73-ig terjedő tételszámok az előirányzat szerint 7.497 írttal megszavaztatnak.

VI. 7'ovat. A keleti akadémia költségei.

74-től — 77-ig a tételszámok a kívánt 19.002 írtnyi összegben megszavaztatnak.

VJ1. rovat. Titkos kiadások.

78. tétel-szám alatt az 1869-re engedélyezett összegnél 50.000 írttal kisebbre előirányzott 500.000 írtnyi összeget a bizottság albizottsága véleménye alapján azon föltétel alatt megszavazza: bogy a kért összeg kizárólag külügyi ezélokra fordittatik, és az átruházási jog alól teljesen kivétetvén, más forrásokból semmi szin alatt nem neveltethetik. Az 1. 1—73-ig a tételszámúkat magában foglaló czim alatt tehát összesen 874.992 írt. szavaztatott meg, mi az 1869-iki megállapított költség- vetéshez képest 61.107 írtnyi megtakarítást eredményez.

40. Ezen czim tárgyalása alkalmával az albizottság részéről a velenczei államlevéltárban volt s a hazai jogviszonyok és történelemre vonatkozó becses irományokra nézve tett észrevételek folytán Orczy l»éla báró mint a közös külügyministe- rium képviselője következőleg nyilatkozott:

„A velenczei levéltárra nézve vagyok bátorát, bizottmánynak előterjeszteni, hogy azon egyezménynek, mely a Velenczéből elvitt okmányok visszaszolgáltatása tárgyában létrejött, alapja azon békeszerződés, mely 1866. october 12-én a monarchia és Olaszország közt köttetett. Ennek 18-ik pontja, mely egyszersmind utasítás volt a jövő eljárásra nézve, ekkép hangzik:

„Az átengedési területeknek levéltárai, melyek a régi velenczei köztársaságnak birtokczimeit, közigazgatási és igazságszolgáltatási irományait, valamint politikai történelmi okmányait tartalmazzák, az e czélra kinevezendő biztosoknak egészben kifognak adatni.

Másrészt a birtokczimek, közigazgatási, igazságszolgáltatási iratok, melyek osztrák területeket illetnek, s szintén az átengedett területek irattáraiban léteznek, 0 Felsége biztosainak egészben át fognak adatni.

A két kormány arra kötelezi magát, hogy hiteles másolatokat enged vetetni mind azon történelmi s politikai okmányokról, melyek a másik szerződő fél birtokában maradt területekre nézve érdekkel bírnak, s melyeket a tudomány érdekében nem lehet elvonni azon irattártól, a hova tartoznak“.

Ezen szerződés alapján 1868. július 14-én Florenczben a két kormány biztosai által egy egyezmény köttetett, mely szerint mindazon okmányok és iratok, melyek a Campo formioi béke óta (1797) részint a velenczei irattárból, részint a Marciana könyvtárból elszállittattak, Olaszországnak visszaszolgáltatnak, kivéve az úgynevezett dispacci di Germania-t, az az a Velenczei nagyköveteknek jelentéseiket, melyeket ezek uralkodó fejedelmeink udvarából írlak.

Kikötletett ezen egyezmény szerint az is, hogy mind az átadott, mind a megtartott okmányokat a szerződő felek, ha azokat a tudósok használata czéljából kivan-