A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1868 - hiteles kiadás (Bécs, 1868)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság jegyzőkönyve
10 III. ÜLÉS. „Teljes öntudattal bír tehát a kormány, hogy mind az osztrák-magyar monarchia legszorosabb érdekénél, mind a mindenkor nyiltan kimondott semleges politikájánál fogva a Dunafejedelemségben nyilvánuló izgalommal szem közt rész- rehajlatlanságot tanúsított; sőt e miatt azzal is vádoltatott, hogy ezen országok felfegyverzéséhez hozzájárult, a mennyiben az oda szállított fegyvereknek a monarchia teiületén történt átvitelét megengedte. Annál feltűnőbb lenne tehát, hogy ha az átalános felfegyverzés szükségét a Dunai fejedelemségekben, akár az ottani közvéleményben, akár a felszólításokban, melyek a fegyverek beszerzésére fordítandó önkéntes adakozások iránt történnek, azon lelkiismeretlen ürügy alatt akarnák igazolni , mintha az osztr.-magyar monarchiának szándéka azon országok megszállására vagy annectálására volna irányozva. „Leghatározottabban ki kell tehát nyilatkoztatni a külügyminisztérium nevében, hogy nincsen eszme, melytől távolabb van, mint attól, hogy a Dunai fejedelemségeket megakarja hódítani. „Az osztr.-magyar monarchia ezen országoktól nem kíván semmi egyebet, mint azt, hogy azon szerződéseket, melyek állami existentiájoknak alapját képezik, ép annyira tiszteljék, a mennyire élvezik azon kiváltságoknak ótalmát is, melyeket ezen szerződéseknek köszönnek s megyek őket minden egyoldalú beavatkozás vagy külmegtámadás ellen biztosítják. „A mi a terjedelmes fegyverkezést a Dunai fejedelemségekben és ennek következését illeti: nem lehet tagadni, hogy ez Europa azon részeinek nyugalmát s békéjét fenyegető fellobbanásnak szikrája lehetne; és ép oly kevéssé lehet tagadni, hogy ezen magatartás sem a párisi békekötés czéljainak, sem azon feltevésnek, melyhez az alsó Duna vidékein fentartandó béke szempontjából azon országoknak sérthetlensége kötve van, nem felel meg. „A veszély, mely ebben rejlik, leginkább a Dunafejedelemségek lakosságát illeti, melynek jólléte ezen indokolatlan fegyverzés költségeinek súlya alatt össz e- roskadhat. „De attól is lehet tartani, hogy ezen körülmények azon jó viszonyra, melynek a Dunafejedelemségek és Porta közt lenni kellene, káros visszahatást gyakorolhatnak. „Mindezeknél fogva nem csak ő felsége kormánya, hanem más hatalmak kormányai is indokolva látták azt, hogy átalános európai szempontból az alsó dunai tartományok helyzetét és mozgalmait éber figyelemmel kisérjék. A mi a veszélyt illeti, mely ebből a monarchiára háramolhatnék, miután azon helyzetben vagyunk, hogy minden ily eshetőségnek nyugodtan elébe nézhetünk, a külügyminisztérium nem tartotta szükségesnek, hogy e miatt kivételes intézkedéseket tegyen.“ Ezen helyesléssel fogadott válasz és Zsedényi Ede bizottsági tag kijelentése után, hogy e felett az interpellatiót intézett elvtársaival az értekezést, s ha netalán szükségesnek vélnék, nyilatkozat előterjeszthetését fentartja: A bizottság napirendre tért át. 16. Ezzel kapcsolatban az’elnök által bem utaltattak a birodalmi tanács bizottsága elnökségének folyó hó 25-én kelt átirata kíséretében átküldött határozatok a közös külügyi minisztérium költségvetéséről, melyeknek kinyomatása és szétosztása elrendeltetvén, Határoztatott: hogy ezeknek tekintetbe vétele végett a közös külügyminisztérium költségvetésének részletes tárgyalása a legközelebbi ülésre halasztassék-
