Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1914 (Bécs, 1913)

II. Közös külügyministerium

kártérítés, valamint egy a via Degli-Astalli, via San Mareo és Piazza San Marco közöö.v telek ingyenes átengedése fejében, az eredeti Palazzettó jellegének megóvásával valóólr építését.

A fenti kártérítési összeg megállapítása végett már 1906-ban egy ismert hazai épiteih Rómába küldöttük, a ki helyszínén a tényállás, valamint az akkori anyag- és munkabérvii n megvizsgálása alapján lehető legpontosabb számításokat eszközölt és ezúton megállapiiqi építési terv keresztülvitelére szükséges összeget, mely azután az egyezmény pénzügyi iy kezései alapjául szolgált.

1909 májusában fogtak a Palazzettó lebontásához és a „Palazzo di Veneziau-vs7- szédos új épület alapjainak kiásásához. Ezen előmunkálatok sajnos egy időközben kitömő következtében sokkal tovább tartottak, mint tervbe volt véve.

Most már néhány jelentéktelen részletet leszámítva elkészültek úgy az egész Pale' val, mint a Palazzo di Venezia nagy tornyának majdnem teljes újjátépitésével is, mebÍ9 építkezés szükségességére csak a munka folyamán jöttek rá.

1912 végén azonban láthatóvá vált, hogy a költségtervezetet, daczára annak, hogyg tusánál a legnagyobb körültekintéssel jártak el, betartani nem lehet. A többkiadást foioO következő dolgok okozták:

1. A teleknek kevéssé alkalmas talajviszonyai miatt a Palazzettó mélyebb és sk* alapozására volt szükség, mint a hogy számításba vétetett.

2. A már említett sztrájk következtében az építési munkálatok tovább tartottstí eredetileg gondolták.

3. Magának a Palazzonak szomszédos részeiben átalakításokat és újitásokatte végezni, és pedig oly méretekben, a melyek eredetileg egyáltalán nem voltak előre láttíli

4. A költségelőirányzat elkészülte óta lefolyt 7 év alatt Rómában úgy az anyag a ; a munkabérek rendkivülileg emelkedtek.

A cs. és kir. külügyministerium ezek után csak a között választhatott, hogy vagy \ a Palazzettonak használható lakásokká való teljes átalakításától és a tornyot, a hol a mtm vannak elhelyezve, az első emelet feletti résztől kezdve, kidolgozatlan nyers állapotban m vagy pedig jóváhagyja a túlkiadásokat. — Mivel az elsőt választania már csak a tekinn: érdekében is, de meg azért is lehetetlen volt, mert a cs. és kir. külügyministerium as i országos bizottsággal szemben a műtermek méltó és a réginél jobb állapotban való bead tására nézve kötelezettséget vállalt, — úgy határoztunk, hogy befejezzük az építkezési» egyébként, ha tekintetbe vesszük azokat a nehézségeket, melyekkel régi műemlékek hűid struálása jár, tökéletesen sikerültnek mondható.

Az eredeti költség tervezet ezen többször említett túllépése, a mennyire ez a jes^ pontban, a végső leszámolás összeállítása előtt megítélhető, legkedvezőtlenebb (

300.000 K-t fog kitenni és a cs. és kir. külügyministerium bátorkodik ezen összeget æ országos bizottságtól 1913. évre szóló póthitel formájában kérni.

Ez alkalommal a külügyministerium a tisztelt országos bizottság figyelmét arra hátin felhívni, hogy a konstantinápolyi és washingtoni cs. és kir. nagykövetek elszállásolási vív is sürgős orvoslást igényelnek, elannyira, hogy szükségesnek mutatkozik, ezen két kültlli létünk eddigi palotáit eladni és helyettök újakat vásárolni. A felmerülendő költséges^ délyezésére vonatkozó javaslat, a mennyiben a kiadások az eladás utján teljesen tedbs nem lennének, határozathozatal ezéljából a tisztelt országos bizottság elé fog teijesztetniu:

B. b) A balkán-krisis a külügyministerium számára oly kiadásokkal járt, mel’la rendelkezésére álló eszközökből nem fedezhetett. Mindenekelőtt a sürgönyszolgálat növtv» folytán a távirati költségek jelentékenyen emelkedtek. Kénytelen volt továbbá a i ministerium a harcztéri események által sújtott helyeken, az ottani külképviseleteinknél mázott legtöbb tisztviselőnek drágasági pótlékot engedélyezni, nemkülönben ott lak>4i társainkról és ottani intézményeinkről is gondoskodni. Noha konzuli hivatalaink a i; ostromzár alá vett városokban az élelmi szerek beszerzésére még idejekorán a legng gondot fordították, mégis az ostromzár hosszas tartama folytán a hiány egyre érezhetöbJö annál is inkább, mert a magánosok tulajdonában levő élelmi szerekre a hatóságok t.1 , kezüket. Konzuli hivatalaink tehát kénytelenek voltak honosainkat olyképen i< támogató ti;