Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1891 (Bécs, 1890)
II. Közös külügyministerium
29 F. hivatalnokok, a kiknek irányában úgy a munkaképesség mint i a feltétlen megbízhatóság tekintetében magas igények támasztatnak, I lén)teleitek legtöbbnyire igen drága városokban lakni, inig mostani i illetményeik, kevés kivétellel 1.400 és 1.900 Irt. kii/.t állapíttattak i meg, úgy hogy ennek következtében nincsenek megmentve az anyagi giindoktól. Sürgősen szükségesnek és csakis méltányosnak látszik Minélfogva. őket illetményeik megjavításában részesíteni. A közös külügyi ministerium bátorkodik e őzéiből,a fennemlitett iij irodai-titkári állomások részére szükségelt összegeket is ideértve, az „irodai tanácsosok és titkárok fizetési pótlékai az összes missiók- nál* czímü költségvetési rovatnak 10.500 Írttal való felemelését igénybe venni. Az 1881-dik évi előirányzathoz csatolt emlékiratban a közös külügyminislerium már utalt ama nehézségekre, a melyek felmerüllek, midőn arról van szó, hogy a külügyi szolgálatnak, kellő előismeretekkel biró fiatal emberek nyeressenek meg, a kik oly helyzetben vannak, hogy 5—10 évig vagy még tovább is, külföldön teljesen ingyenes szolgálatokat teljesítsenek. A magas delegáeziók indíttatva érezték magokat, az indítványhoz képest segélyösszegeket évenkinti 8.000 frt. erejéig engedélyezni, a mely segélyösszegekből a legidősebb fizetés nélküli attachék részeltethetnek. Ezen intézkedés azóta nagyon gyakorlatinak, de a mi ezen összeg nagyságát illeti, egyszersmind elégtelennek is bizonyult; a közös külügyi ministerium tehát bátorkodik az említett czélra 4.000 frtuyi szükségleti többletet i"énvhe venni, illetőleg a fizetéstelen attachék segélyezési átalányát 1891. évre 8.000 frt. helyett 12.000 írttal felvenni előirányzatába. Az olasz kir. udvarnál és a pápai szt. széknél meghatalmazott nagykövetségeket illetőleg eddig azon ellenmondás mutatkozott, hogy e két nagykövetséghez beosztott alantas hivatalnokok, noha egy és ugyanazon városban tartózkodnak, nem egyenlő összegű szolgálati pótlékokat élveztek. Így az olasz kir. udvarnál meghatalmazott nagy- követség alantas diplomntiai hivatalnokainak szolgálati pótléka évi 2.000 írtra, a pápai szt. széknél meghatalmazott nagykövetség ngyanily rangú hivatalnokaié ellenben 1.800 írtra volt kiszabva, A közös külügyi ministerium tehát, a méltányosság igényei szerint szabályozandó ezen indokolatlan és kétféle elbánást, a melyben ugyanazon városban működő, tehát ugyanazon drágasági viszonyok közt élő hivatalnokok részesittettek, a vatikáni nagykövetséghez beosztott két alantas hivatalnok szolgálati pótlékait is egyenkint évj 2.000 írttal vette fel a jelen előirányzatba, a mi 4(10 frtuyi szükségleti többletet okoz. Végre a közös külügyi ministerium a 2-dik ezím rendes szükségletében az eddig évenkint 200.000 írttal előirányzott „követ- ségi szolgálati kiadások“ czímü rovatot 24(M|00 írttal, tehát 40.000 írttal nagyobb összegben vette lél. A belgrádi követségi palota felépítése, a berlini nagykövetségi palota megvásárlása, Galliern berezegné állal a cs. és kir. kormánynak hagyományozott- párisi nagykövetségi palota birtokbavétele és a cs. és kir. nagykövetségnek ott immár megtörtént elhelyezkedése következtében, oly fekvőbirlok-gyarapodás állt elő, a melynek kezelése és karbantartása megfelelő költséggel jár, A fekvő birtok jelenleg az említett három palotán kivili a római Falazzo di Veneziáhól ós a konstantinápolyi nagykövetségi és a Szultántól a nagykövetség nyári tartózkodási helyéül ajándékozott jenikiői palotából áll. A 40.000 frtnyi összeg azonban csak csekély részben képez szükségleti többletet, miután az eddig Parisban és Berlinben fizetett lakbérek általában elesnek, hasonlóképen elesik továbbá az 1890-ki előirányzat 2-dik czímének rendkívüli szükségletében „a berlini és párisi nagykövetségek hurczolkodási ós berendezkedősi költségei“ czímén engedélyezett 30.000 frt., a melyből ezen épületek 1890 évi kezelési költségei is fedeztetnek. Figyelembe veendő itt még, hogy a belgrádi követségi palotát illetőleg ez idő szerint még nem létezik költsegvetésszerü fedezet, és hogy a párisi nagykövetségi palota bebútorozásáról, miután a palota nagyrészt butorozatlanul került a cs. és kir. kormány birtokába, szintén gondoskodni kell. A közös külügyi ministerium igyekezni fog, hogy a fennehb említett összeggel a bebutorzási költségeknek pár évre való beosztása segélyével beérhesse, de tekintettel arra, hogy a fekvőbirtok gyarapodása egészen uj, a kérdéses összeget csakis kisérletképen hozhatja javaslatba, fentartván magának a jogot, hogy a legközelebbi évek tapasztalatai után esetleg módosításokat indítványozhasson a magas delegáczióknak. ß) Rendkívüli szükséglet. A 2-dik ozim rendkívüli szükséglete a mull évihez képest ............................................................. 82.200 frtnyi csökkenést tüntet elő, a mennyiben a tényleg eleső, összesen .................................................................. 84.000 írttal csakis........................................................................... 2.000 frtnyi szükségleti többlet áll szemközt. Az 1891-dik évre elmaradó 84.000 frt. a Palazzo di Venezia javítási költségeinek 1891 évre még engedélyezett 30.000 frtnyi részletéből, a berlini és párisi nagykő' etségeknek a saját palotáikba való és 30.00(1 fiiban engedélyezett kiiltözködési és berendezkedősi költségeiből, végre a konstantinápolyi nagykövetségi palota részére eddig évenkint engedélyezett 4.000 frtnyi javítási költségekből áll, a mely utóbbi költségek jövőre a 240.000 írtra teleméit „követségi szolgálati kiadások“ czímü rovatból fognak fedeztetni. Ennek ellenében a közös külügyi ministerium e czímnél 2.000 frtnyi szükségleti többlettel járul a magas delegácziök elé a következő indokolás alapján. A Konstantinápolylyal való közvetlen vasúti összeköttetés állal előidézett nagy forgalmi könnyebbség következtében az osztrák- magyar monarchia a Levante felől egészségügyi szempontból fenyegető veszélylyel szemben exponált, helyzetbe jutott, a mely kívánatossá teszi, hogy képviseletünk a török nemzetközi egészégiigyi tanácsban állandóan egy szakképzett orvosra hizassék, a ki az egészségügyi szolgálat tisztán tudományos kérdéseiben is képes legyen illetékes véleményt mondani. Ezen tárgyilagos érdek mellett teljesittetnék a tervezett ujitás által a porta ama több Ízben kifejezett óhajtása is, hogy a konstantinápolyi egészségügyi tanácsban valamenny i nagyli daimasság szakképzett kiküldettek által legyen képviselve, egyúttal pedig érdekeink
