Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1872 (Bécs, 1871)
Közös hadügyministerium A. Álló hadsereg
Ezen elkerülhetien szükségességen az e miitett két javaslat keresztülvitele segíthet. 23- ik tétel. Az újonnan felállítandó tüzérezred szekerei és lószerre való raktárak építése 165.000 forint. A 13. számú tüzérezred újonnan állitattik fel, és ennek következtében az ehez tartozó szerre szükséges raktári helyiségek újonnan építendők fel. 24- ik tétel. Egy széna- és egy szalma-raktár építése az élelmezési telep kincstári fatéren Lembergben 15 000 forint Lembergben csak igen kevés e czélra használható nagyobb raktár van. Ez által az illető beszerzéseknél korlátoztatik a verseny és aránytalan mérben emeltetik az ár; azonkívül kívánja a város ezen magán-raktárak a városon kívüli elhelyezését. Ez a beszerzéseket nem hogy még tovább uagyobbitaná de még azt is akadályozná, hogy a kiszolgáltatások a délutánra korlátoztathatnának, mi a legénység kiképezésére hátrányos lenne. A város előtti utak legtöbb részt oly feneketlenek, hogy a szekerészeti szer idő előtt elromlik. Az uj építkezés a kincstári téren mind azon hiányon gyökeresen állandóan segítene. 25- ik tétel. A Laibachi élelmezési raktárban levő széna- és szalmarakhelv magtárrá való átalakítása 9.000 forint. Hogy a hadcsapatok élelmezési szükségletei czélszerü szállításának és rakodásának megfelelhessék, a Laibachi széna- és szalma-rakhely magtárrá való átalakítása és az első emeletnek építése szükségesnek mutatkozik, mely munkálatokra 9.00 0 frt. indit- ványoztatik. 10-ik czím. Megtérítések és kárpótlások. 1— ső tétel. Az 1859. évi háború által okozott kár megtérítése az „Ampezzoi“ községnek 3.610 forint. Av említett község előjárósága által az 1859. évben külön barakák helyreállítására és egyéb az ország védelmére való szolgálmányokra a szóban álló összeget (ordította, és ezt már az 1860. év január havában (úgy tehát a törvényes határidő alatt) okmányokkal ellátott számodással megtérítés végett jelentette be. Események által, melyek ugyan nem a község előjáróságának hibái, halasztották el az illető szolgálmányi visszatérítés tárgyalását. Ezen ügy teljesen befejeztetvén, a kimutatott megtérítési összeg az 1869. évi háborúkárok igazolási rendeletek alapján a cs. és k, honvédelmi és a közös pénzügy- ■ ministerium egyetértésével alapelvileg igazoltnak ismertetett el. 2- ik tétel. Átalányi kárpótlás a Mollnár-féle örökösöknek, az 1S49. I évben, a komáromi várparancsnokság által a kincstár részére meg- szerzett házért 8.000 forint. A beállított 8.000 l'rtnyi összeg, az egyesség utján kieszközölt azon kártalanítási , átalányt képezi, mely a közben meghalt komáromi polgár Molnár Károly jogutódainak a törvény utján érvényesített igényeinek felhagyásáért ajánltatott, melyeket ők a hadi kincstár birtokában lévő, hajdan .Molnár-féle 347-ik számú komáromi ház visszaadása iránt tettek, mely ház 1849. évben, Komáromnak a cs. kir. csapatok által történt elfog- I lalása előtt, kevéssel korábban az akkori magyar várparancsnokság által Komáromban j Molnár Károly tói árverés utján vétetett meg, és melyért neki a 18.325 frt. 45 krnyi j
