Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1872 (Bécs, 1871)
Előterjesztés
/2> A hadi közigazgatás ügyágai lényegileg három csoportra oszlanak, melyek részint hadi, részint had-műszaki, részint gazdasági tárgyakat foglalnak magokban. A hadsereg szervezeti szábályozata értelmében, a hadi-és műszaki tárgyak elintézésére katonai tisztek, a gazdasági ügyek számára katonai hivatalnokok, mint szakközegek hivatvák. Eszerint a közös hadíigyminislerium és az országos katonai hatóságok kizárólag gazdasági szakosztályaiban csak katonai hivatalnokok alkalmazvák, és a vegyes osztályokban a hason szakmák tekintetében a fennforgó szükség szerint hasonló hivatalnokok beosztása által van gondoskodva. Ezen katonai hivatalnokoknak az illető szolgálati ágakat a csapatoknál, a hadi intézeteknél és katonai hatóságoknál tett szolgálatok következtében nem csak elméletileg. de gyakorlatilag és olly alaposan kell ismerniük, hogy mint békében, mint háború esetén minden igényeknek ügyessen és biztosan megfelelhessenek. Tekintettel arra, hogy a katonai közigazgatás minden ágaiban alapos szakismeretek mulhatlanul szükségeseknek, katonai és polgári hivatalnokok közötti megkülönböztetés, különösen jelenleg inkább csak külsőszerü tehát kevésbé lényeges volna, mely teljesen elenyészik, ha tekintetbe vétetik, hogy a katonai közigazgatásnak oly közegek általi kezelése, kik a hadkötelékhez tartoznak és katonai függésében állanak, a katonai szolgálathoz megkivántató legnagyobb szabatosság érdekében minden körülmények között polgári hivatalnokok általi kezelésnek elejbe teendő. Ezen tényállásnál a közös hadügyministerium annak sem szükségét sem hasznosságát nem látja által, hogy a hadsereg gazdászati teendői számára a szervezett s gyakorlatilag kimivelt katonai hivatalnokok helyett polgári hivatalnokok állíttassanak fel; ezeknek betanítása sok időt Nesz igénybe s csak évek után válhatnak tettleg katonai hivatalnokokká. 13-ik pont — 9. czikk. „A bizottság azon kivánatot fejezi ki, hogy minden egyes közigazgatási szakmában jövőben eszközlendő megtakaritások végett az egyes parancsnokságoknál alkalmazott személyzetnek száma és rangfokozata, véglegesen és rendesen állapittas- sék meg. A parancsnokságoknál alkalmazott személyzetnek száma és rangfokozata a hadseregnek legfelsőbb hely jóváhagyott szervezeti szabályoznia által az összes parancsnokságok, hatóságok, csapatok és intézetek számára a legszorosabb szükségnek meg- felelőleg, szám és rangfokok szerint meg van alapítva. A személyzeti létszám megállapításánál a közös hadügyministerium nem egyedül katonai tekintetek által vezényeltetek, sőt inkább a közös pénztár kímélése tekintetéből sok közigazgatási ágaknál, megtakarítások ezéljából, sokkal csekélyebb számú és rang- fokozatú személyzetet állapított meg, mint azt a szolgálat terjedelme és a hivatal feladata és az azzal összekötött felelőség méltán megkívánná. A személyzetnek az egyes közigazgatási ágaknál további megszorítása tehát a szolgálat károsítása nélkül annál kevésbbé mutatkozik lehetségesnek, mivel a közös hadügyministerium a delegatiók által a katonai költségvetésnél évenkint létesített megszorítások következtében sok szolgálati állást oly személyekkel kénytelen betölteni, kik aiárendeltebb rangfokon állanak, mint az illető állás számára rendszeresítve van, mit semmiképen sem lehet szolgálati előnynek tekinteni és csakis szükségből alkalmazható. Másrészről a rendszeresített rangfokok szigorú betartása oly állásoknál, melyek különös szakismereteket igényelnek, mint például a katonai képző intézeteknél, a katonaorvosi és az épité-zeti szakban, nem mindég lehetséges, mert itt mindenek előtt a különös személyi képesség irányadó, és ez tapasztalás szerint nincs egy bizonyos rang- fokhoz kötve, a miért is a szolgálat érdekében tekintet nélkül a rangfokra a kellő személyiséget onnan kell venni, a hol az kapható. Azonban a személyi létszámok az engedélyezett költségvetési összegekhez vannak kötve, a miért is az állások időnkénti betöltésénél mindég csak az engedélyezett összegek által szabta határban lehet eljárni.
