Az Osztrák-Magyar Monarchia közös államháztartásának előirányzata, 1870 (Bécs, 1869)
Előadás
egyezményhez történt hozzájárulás óta a béke-és hadi állandó s mozgó kórházakban levő kórházi legénység teendőivel egyenlők s hogy tehát mindkettőre nézve a helyőrségi kórház legalkalmasabb arra, hogy ottan, béke és háború idején használható képes orvosi adogatókká gyakorlatilag képezhessenek ki. A legénység katonai és előképzési oktatása a tanalosztályoknál az illető tisztek és altisztek, orvosi oktatása, pedig ezeknél valamint a kórházakban azon gyógyintézeteknek ezen czélra a főorvos részéről kiszemelt orvosok által történhet, melyeknek létszámába az egyes egészségi osztályok tartoznak s ennélfogva ezen egészségügyi osztályok felállításával az egészségi századot ezred orvosai nélkülözhetők lesznek. Békeidején az egészségi osztályok legénysége a kórházakban felügyelő- ápolási s egyébb kórházi szolgálatokra fog használtatni s ezenkívül lesz részükről a helyőrségi czélokra csapatoköszpontositásánál és béketáborokban szükségelt egészségi segédszemélyzet kiállítandó; háború idején pedig fog az egészségi osztály a béke gyógyintézetek által felállítandó hadkórházak és hadosztályi egészségi intézetek létesítésénél és feloszlatásánál közreműködni s a rendszeresített segélyszemélyzetet kiállítani. Az egészségi esapat összes hadi létszáma 11598 emberből áll. Az e szerint foganotositandó új szervezés folytán az 1870-ik évi előirányzatban az egészségi csapatok nem a csapatok létszámában (4-ikczim), hanem a katonai egészségügyi intézetek létszámában vannak kimutatva. 16. czim. Ellátási ügy. A hadügyministerium szorgos feladatának tekintette az okokat nyomozni, melyek az ellátási költségeknek és különösen a nyugdijaknak az utolsóbb években észlelhető folytonos szaporodására befolyást gyakorolnak; az e tekintetben tett szorgalmas nyomozások alapján azonban azon meggyőződésre jutott, hogy ezen nagy obb költségek a jelenleg érvényes katonai nyugdíjazási szabályzat hiányossága, mint inkább az utolsó évtizedben kitört háborúk, jelesen az 1859-ki 1864-ki és í866-ki hadjáratok által okoztattak, melyeknek következtében számos tiszt a kapott sebek és tábori fáradalmak által idő előtt szolgálatképtelen lett, és következőképen nyugalomba helyeztetett. A magassbb nyugdij-költségletnek további oka a nem rég ezelőtt érvényben volt hadseregi szervezetben keresendő, melynek következtében t. i. ugyanis a béke idején szolgálatban álló tisztek számát háború esetén csaknem kétszeresiteni kellett, mig a háború bevégezte után azt a rendszeresített béke létszámra volt szállítandó, mi által igen sok tiszt számfelettivé vált. Az állampénztár kímélése tekintetéből ily esetben a hadügyministerium törekedett a számfelettiek számát mihamarább kevesbíteni, minek következtében részben még szolgálatképes tisztek is nyugalomba helyeztettek. Ezen bajon a közben életbe lépett uj hadseregi szervezet által segítve van, mert ennek következtében nem lesz már szükséges a badlábra átmenetnél a tisztek számát oly mennyiségben szaporítani mint az előbbi rendszer mellett, és azért a békeláb helyreállításánál nemis fog oly sok számfeletti maradni, és a szükség fennforogni, költségkímélés tekintetéből még szolgálatképes tiszteket is helyezni nyugalomba. Ha tehát a mondottak nyomán a nagy nyugdíj költségeknek okát nem is lehet a jelenleg érvényes nyugdíj szabályzatban keresni, a hadügyministerium mégis azon meggyőződésben volt, hogy ezen szabályzat egyes elveinek módosítása az ebbeli költséglet csökkentésére kedvező határt gyakorolhat, a miért is annak felülvizsgálatát elrendelte, és az ebbeli munkálat nemsokára készen is lesz. A mi a rokkantak ellátási költségeit illeti, csak tekintettel az utolsó évtized hadjárataira. túlzóknak teljességgel nem mutatkozik. Hogy azonban e tekintetben is költségkevesbités eszközöltessék, a jelenleg érvényben álló, az időviszonyoknak amúgy sem megfelelő rokkant-rendszernek felülvizsgálata
