Evangélikus gimnázium, Orosháza, 1943
7 szűnt meg1, mert Horváth Jánosi meghívták a csabai gimnáziumhoz, s az azután az ő igazgatósága alatt virágzott fel s lett főgimnáziummá. Nem sokkal ezután ismét újra és újra felemelték szavukat többen', elsősorban a sajtóban, gimnázium létesítése érdiekében. Az Orosházi Újság egykori cikkeiből is lehet látni ezt, s tudjuk, hogy a múlt század 80-as éveiben vállalkozó szellemű tanárok ismételten kísérleteznek magánvállalkozások gyanánt gimnázium megszervezésével. Közben mind több és több tanulni vágyó magyar ifjú tanult itthon magánúton, vagy pedig kereste fel a szomszéd városok iskoláit. Tanév kezdetén, vagy a bejárók a hajnali vonatokkal naponként csapatosan keltek útra a szomszéd városok felé. De hányán voltak, akik itthon maradtak, nem tanullak! Hány orosházi s környéki magyar tehetség kallódott el a magasabb iskoláztatás lehetősége hiányában itthonmaradlva, aki a magyar szellemi életnek, kultúrának, tudománynak hasznos munkása, büszkesége lehetett volna Szépnek tetsző, a rideg valóságban inkább visszatetszést keltő szólam: a tehetség nem vész el. A tehetségnek neki megfelelő körülmények, lehetőségek, arányok kellenek. Bizonyos mértékig kétségtelenül mindenütt érvényesül a tehetség feszítő ereje, de meg nem felelő körülmények között a tehetség sem teljesedik ki, olykor elsorvad, nem egyszer torz megnyilatkozásokkal próbál a neki szűkre szabott adottságok kényszerzubbonyából kinőni, keresve az örök parancs beteljesítése lehetőségét, hogy sáfárkodjék. Istentől reábízott talentumaival. Sokszor milyen szánalmasak a próbálkozások! Nagyrahiyatott szellem szűk meghatározottságok ketrecébe szorult; s hány idősebb orosházi emberre! találkozunk, ki idősebb korában is bánja, sajnálja, hogy nem volt meg ifjúkorában számára a továbbtanulás lehetősége. Az orosházi és környéki magyarság kétségtelenül népünk tehetségekben, örök emberi és sajátosan magyar lelki értékekben, vállalkozó szellemű beállítottságában rejlő nagyvonalú építésre való képességében egyik leggazdagabblelkű rétegét alkotja. Nem alaptalan tehát az a megállapítás, hogy gimnázium hiányában a magasabb tanulmányok folytatásának lehetőségétől sok orosházi s környéki magyar tehetség el volt zárva s ez egyúttal az egész magyar művelődés, szellemi élet kárát is jelentette. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy az orosházi nép kultúrigénye új próbálkozásokban keresett megvalósulást. Az első világháború után közvetlenül már-már úgy látszott, hogy sikerül Orosházán a teljes gimnázium megteremtése. Ámde az akkori Orosháza vezetőiben nem volt meg az a nagyvonalúság, amely a jórészben mostani vezetőséget jellemezte éveken át, mely azután a legújabb kezdeményezés teljes sikeréhez vezetett. Akkor Ugyanis a vo't besztercebányai evangélikus gimnázium tanárai jöttek le a Felvidékről Orosházára, kínálva a lehetőséget hogy az iskola felszerelését is hozzák magukkal, élükön dr. Oraveez Ödönnel, kinek bölcs igazgatása alatt azután később súlyos válságból a magyar kultúra ügyét szívén viselő D. D. Raffay Sándor püspök támogatásával az aszódi Petőfi gimnázium a virágzás magas fokára fejlődött. A nagyszerű lehetőséget a kisszerű-ég elmúlni engedte, s a most már jogos reménység ismét beteljesülés nélkül maradt. Továbbfolytatódtak a magánúton nagy tömegben való tanulások. E sorok írója is olyan előkészítő tanfolyamon vett részt sok társával együtt;, amelynek előadói, legnagyobbrészt polg. iskolai tanárok, —i a latint, görögöt,
