Evangélikus gimnázium, Orosháza, 1943
13 magyar történelmi sorsot, annak egyes nagy harcosait, világosan lássa a múlt helyét, az okokat, reális adottságokat, reális következményeket. Így meg- érezve a nagy példák követésének szépségét, a magyar sors továbbépítői közé szegődik. Tudnia kell, hogy a hazafias érzés nem felvillanó görögtűz, amely, mint minden mélyebb, nemes élmény, felemel s nem-e puszta önmagakiélésben leli célját és értelmét, hanem abban a miunkában, amelynek a hazafias érzés csak mintegy állandóan hajtó motorja, kimeríthetetlen energiaforrása, melyet életérdekek és életcélok szem előtt tartásával végez a magyar élet bármelyik helyén álló egyén. Törekedtünk arra, hogy iskolánk életén kívül községünk életében rendelkezésre álló alkalmakat is felhasználj1,uk a hazafias érzés elmélyülésére. Az ifjúság résztvett a község ilyen jellegű nyilvános ünnepségein, honvédeink bemutató szemléin, harctérre induló testvéreik búcsúztatásán. Bármilyenek az idők, a jelen s a jövő: nekünk, magyaroknak egy a sorsunk, tanítványaink lelkében ezek hatására még inkább elmélyült a magyar sorsközösség, egymásrautaltság érzése. A tanulónak évek folyamán mindinkább meg kell értenie és éreznie, hogy mint a magyar állam polgárának jogai mellett kötelességei vannak. Éreznie kell a magyar életben, hogy mint tanult embernek, vezetőembernek különösen nagy felelősséggel kell végeznie munkáját, mert az állam, ezen belül az egész nemzet jobb jövője függ az ő munkájától is. Ennek a felismerése jobban meggyökerezhetik az önálló véleményalkotáshoz szokott emberek lelkében, mint az olyanokéban, kik nem tudják a jelenségeket önmagukban és összefüggéseikben vizsgálni, hanem csak pusztán mások véleményére hagyatkoznak. Az állampolgári nevelésre való törekvésünkben az egyes tárgyak keretén belül kínálkozó alkalmakon kívül igen hasznosak voltak a leventefoglalkozások, cserkészmunka, diákkaptár kereében végzett munkálatok, a különféle gyűjtésekben való segédkezések. Szociális nevelésünk fontos célja, hogy a tanuló érezze az örök magyar egymásrautaltságot, testvériséget, sorsközösséget, a társadalom bármelyik rétegével kapcsolatban is. Éreznie kell mindnyájunknak, különösen nehéz időkben: minden magyar felelős minden magyarért. A régebben divatos különbségek észrevétele, elkülönülésre való törekvés helyett az egymásrautaltság és az összetartozás érzésének elmélyítésére törekedtünk. TESTNEVELÉS. A harmonikus testi fejlődés és az egészség megóvása volt oktatásunk célja. A testnevelési órákat szép időben a tágas udvaron, a Levente Egyesület sporttelepén tartottuk meg Török István, Kálmán László és Frenyó László tanárok vezetésével. Sajnos a tél folyamán tornacsarnokunkat fűtőanyag hiányában nem használhattuk, így az órákat a tantermekben tartottuk; atlétikai és játék elmélet, valamint a légoltalmi isim,eretek közlése az ifjúság légoltalmi kiképzése volt a testnevelési órák tárgya. A VKM úr rendeleté alapján a napi félórás testnevelést reggel háromnegyed nyolc—egynegyed kilenc óra között tartottuk. Vezetői: Török István, Kálmán László es dr. Tömböly János tanárok voltak. Leánynövendékeinknek heti 2 testnevelési órájuk volt Zelenka Magda testnevelési tanfolyamot végzett tanárnő vezetésével. Különös gondot fordítottunk tanulóinknak a kötelességteljesítésre, felelősségérzetre és fegyelemre való nevelésére. A hazafias érzés és a nemzeti közösség gondolata oktatásunk középpontjában állott.
