Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1942

házi evangélikus egyház, de egész Orosháza is kegyelettel őrzi a nagy hagyományozó nevét- Neve ott lesz az egész országban azoké között, kiket hálával emlegetnek az utódok, kik halhatatlanná tették emlékűidet, mert a magyar művelődés szent ügyét, az ifjúság segítését, a magyar művelődés templomának, az iskolának boldogulását előmozdították. Halmozhat valaki dicsőséget és vagyont, élhet jó viszonyok között elődeitől örökölt vagyona élvezésével, hagyhat utódaira bármennyit is, ha a közről megfeledkezik, élete igazi értelmét nem koronázza meg, a múlandóság úrrá lesz fölötte, ha emlegetik is nevét, az önzetlenség, a tisztaság teljes fényességét csak kulturális intézményeinkért hozott áldozathozatal, egyúttal anyagi segítés igazi mértéke adja meg.

Méltó emléket az új épület emelésekor állít az iskola Kunos Józsefnek. Teste itt nyugszik az édes anyaföldben, de szelleme él közöttünk, nemes példája megnyugtató fényességet láraszt. Az ősök becsületes, munkás életét élte, de élt benne az ősök áldozatkész, az iskolákkal, a magyar ifjúság anyagi segítségével, a magyar kultúra ügyével törődő, érte felelősséget érző lelke- Áldott legyeit emlékezete! Cs- Gy.

A magyarság lelki egysége és az iskola.

Egység sokat hangoztatott szó- Nemcsak nagy nemzeti erőfeszítések alkalmával, a békeévek aránylag nyugalmasabb idejében is hangzik sokfelől az egységre való felhívás. S valóban, az egység, pontosabban megjelölve: lelki egység nélkül nincs céltudatos, igazi termő nemzeti élet. Ennek megléte nélkül a nemzet életében működő erők nem egy értelemben, egy irányban hatnak, é s nem képeznek együtt a nemzeti életérdeket szem előtt tartva, mint összetevők egy, a cél felé, és pedig a nemzet jobb jövője érdekében szükséges cél felé törő eredőt- Különféle irányban érvényesül hatásuk, össze-vissza, egyik a másik ellen, letörik, megsemmisítik egymást, így az erők érvényesülése tekintetté ben az egységnek, a céltudatosságnak minél teljesebb hiánya vehető észre, céltalanság, összevisszaság, úgy is mondhatjuk: az erők önmarcangoló anarchiája. És ez a nemzeti életnek beteg állapota. Ha testünkben különféle jellegű életműködést kifejtő szervek a közös c él'al: a test minél erősebbé, munkabíróbbá, az őt fenyegető veszélyekkel szemben ellenállóbbá tételével mit sem törődve nem e cél irányában, hanem egymás ellen érvényesítenék hatásukat, vagy öncélúnak tartanák a maguk működését, tudjuk, mi következnék ebből, s mi szokott következni: betegség, véderedménvé- ben halál.

Könnyű megérteni, a lelki egység hiányával élő nemzet miért úiarad el, miért nem halad előre berendezésében, intézményeiben miért nem tud teljesebb eredményt felmutatni, miért vész