Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1942

magyar feladatok egységébe. Ez esetben nem tántorog sem jobbra, sem balra, halad egyenesen az öncélú magyar történelmi élet irányának megfelelően. t

íme, pedig a felsorolás pár tény közlésére szorítkozott csupán, így is látjuk, mennyi hatás, tényező Iparkodik lerontani mindazt, amit az iskola épít.

Felhozhatná valaki, igen, az így megrajzolt kép sötét, de vannak a társadalomban nagy számmal, kik érzik a felelősséget, őrködnek kultúránk sajátos magyar jellege megőrzése érdekében. Elsősorban középosztályunk jöhet szóba. Nem számítva ama keveseket, akik egyrészt e szempontból a magyar felelősség ébresztői, a veszélyek megmutató!, másrészt kultúránknak hivatalból igazán őrei, megvallhatjiuk, nagyon nagy a közönyösek tábora. Persze vannak minden városban igen művelt, a maguk foglalkozásán túllátó emberek, akik érdeklődéssel figyelik a magyar kultúra eseményeit, a nemesebb ízlést képviselik, mintegy állandóan továbbképezik magukat, olvassák a nagy magyar alkotók műveit. Ezekre lehet e'sősorban építeni, ezek az iskolának igazi segítői- társai. A jóval nagyobb részt ellenben valami rettenetes fáradság, fásultság, közöny, állapota jellemzi. Ezek olykor-olykor olvasnak egy-egy könyvet, köztük azonban kevés a mi szempontunk szerint való. Érdeklődésük a helyi jellegű, igen sokszor a közösség építésével össze nem függő jelenségekre szorítkozik, a nagy világból a napi eseménylek felől tájékozódnak. Főolvasmányíuk az újság, ezen kívül jóformán semmit sem olvasnak. Sokat hallottunk arról,, milyen gazdag a finn, parasztember könyvtára. Tizenkétéves tanári pályámon hat osztályt vezettem fel az érettségiig, mindig számontartottam, tanítványaim mit olvasnak, megkérdeztem, otthon kinek vannak meg édesatyjuk könyvtárában nagy magyar klasszikusaink. Mikor az író tárgyalása felé közeledtünk, vettem sorba nagy íróinkat, hogy az osztályban lehetőleg minél többnek legyenek kezében az írók müvei. Az eredmény mindig ugyanaz, szomorú, lehangoló volt. Az osztály nagy többségének otthon egyáltalában nem voltak meg a nagy magyar írók müvei. Könyvet szerető műveltebb szülők lehettek azok, kik gondosan ügyeltek arra, hogy a nagy magyar klasszikusok meglegyenek könyvtárukban. Ilyen osztályonként agg akadt egy- kettő. A többi a másik végletet képviselte, egy pár igen díszes kiállítású, igazán kevés értékű sorozaton kívül jóformán alig volt más. Ezt sem olvasták, -a világnak, az embereknek szólott, a műveltség, a kultúrigény látszatát jelentette. Egyik másik helyen ha meg is voltak pl. Jókai müvei, szintén valamely sorozatban, ellenben pl. a Bánk bán, Vörösmarty) Eötvös, Kemény, Arany müvei, Az ember tragédiája, s folytathatnám a legújabb Írókig, pl. Ady Endre, hiányoztak. S még inkább megértettem, miért nem alakulhatott ki igazi, hamisítatlan ösztönű magyar öntudat- Van csodálatos kultúránk, vannak nagy értékeink, mikről közép-