Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1942
Í2 milyen művekben gyönyörködne*, mi az, ami ezekben előttünk szép, milyen műveket keresnek a maguk szórakoztatására, elmondhatjuk, megromlott az ösztönös magyar ízlés, eltompult a lélek a tiszta magyar értékek iránt, alacsony ízlést szolgáló giccsek, fércmunkák, probléma és tartalom nélküli tákolmányok özöne árad még mindig szét az országban. Milyen nlehezen tud úrrá lenni a hivatalos elismerés ellenére is ,a Bartók-Kodály szellemében csodálatosan kifejlődött, a magyar lelkiséget kifejező új magyar zene. Magyartalanul nyavalygós, érzelgős nóták özöne támad, s különösen a rádión keresztül öli, marja a magyar lelki- alkatot. Igen sokszor még tanítványaink lelkében is kiírtja azt, amit az isko'ának már-már sikerült megmentenie- Teljesen megoldatlan pl. a zenei ponyva kérdése, ha aZ irodalmi ponyva terjedése -elé részben gátak állanak is- Pedig nemcsak a nagy magyar népi tömegek állanak idegenül, mert nem az ő letkialkatuk szerint szól hozzájuk, a magyar érzelemviilágnak, kifejezésformáknak meg nem felelő különféle jellegű művekkel szemben, közép- osztályunk kisebb része, de a színe-java, is szomorúan látja ezeknek malmát. A felszínes rész mindig hangosabb, követel, erőszakos, s közvéleménynek kiáltja ki magát- Az igazság pedig az: a magyar kultúra szervezetében egy intézmény sem lehet valamely, a magyar széliemnél meg nem felelő divat kiszolgálója, nem az intézményeknek kell alkalmazkodnrllok a tömegek ízléséhez, ellenkezőleg a tömegek ízlését nevelniük kell, olyat adva mindig, ami a magyar lelkialkatnak megfelel- Az idegen kultúrából való átvétel esetében igazán csak a java, komoly értékek kerüljenek elénk. Különösen középosztályunk egyrésze a sok álmagyar népdal, cigányzenés nóta nélkül nem is tudja a vígságot elképzelni. Nagyon is gyenge erkölcsi alappal bíró, léha operettek uralkodnak még ma is jórészben a színpadokon. Igen. sok esetben a testiség áll előtérben, az ötletet, a szellemesség ingerét a kétértelműség, a burkolt erotika pótolja. A divatos drámáknak mély magyar mondanivalója jóformán semmi. A színházlátogató közönség jórészének ízlése talán nem is értené meg a mély magyar mondanivalókat. Újabb drámairodalmunk mély magyar szellemiséget kifejező darabjai egyetlen egy kivételével nem is voltak sokáig színen. Mind a színpadi drámákban, mind a filmekben legnagyobbrészt a színésznő, vagy a színész szinte kilép szerepéből, külön van mint ember, miért komoly művészi egység nélkül való, olykor szinte értelmetlen, lélektani ellentmondásokat keltő a léhaságokban bővelkedő cselekmény. A rádió és a film lett a modern társadalom két leghatalmasabb nevelője. Úgy látszik, az iskola szinte tehetetlen velük szemben. Nem akadályozhatjuk meg, hogy nemcsakhogy színházakban ne lássanak, hanem a rádión keresztül se hallhassanak tanítványaink léhaságokban bővelkedő színdarabokat, operetteket, -- ezek világa és muzsikája úgyis csábító az ifjú lélekre —, és nem akadályozhatjuk meg, Hogyha tiltva is van, kerülő útakon is, ne menjenek el tanítványaink a varosokban a moziba, a darabokra való tekintet nélkül.
