Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1940

6

zik és akiket a szivébe zárt minden erdélyi magyar. Én megidéztem eket, ők megjelentek előttem és most is látom őket, Látom Bethlen Gábort. Zavaros időkben ül a kirabolt és lezül- lőtt fejedelemség trónjára. De kezében a Bibliával, szívében a maga fajtájának legyőzhetetlen szeretetével, addig építgeti az erdélyi városokat, falvakat és iskolákat, míg Erdélyből gazdag és művelt ország lesz. Két mohó étvágyú világhatalom közé ékelve úgy igazodik az egyikhez is, meg a másikhoz is, hogy a végén már mind a kettő őhozzá igazodik. És Európa nagyhatalmai egymással versengve keresik a kis Erdélyország szövetségét. jLátom Szenczi Molnár Albertet, Apáczai Csere Jánost és a többieket, az isteni igének és az emberi tudománynak halálos szerelmeseit. Éhezve, fázva és nyomorogva járták be a művelt nyugati világot, hogy hazatérve a maguk kicsi világába, a hitnek és a tudásnak a fegyvereivel szereljék fel a saját népüket. És látok egy másik vándort : Körösi Csorna Sándort O keletre megy. Ázsia végtelen térségien és roppant hegyei között keresi a magyar őshazát és az ott maradt testvéreket. Tudományos kutatásaira felfigyel az egész világ, de neki nem kell az elismerés, ő Nagymagyarországot keresi, és ott hal meg a Himalája hegyei között.

Megjelentek előttem az erdélyi lélek hordozói és mély k í- fejezői, az egész hosszú sor, amelyben vannak fejedelmek és közkatonák, főurak és vándorszínészek, papok, tudósok és mesteremberek, régi és mai emberek. Az erdélyi hagyomány egyforma büszkeséggel emlegeti őket. Tőlük kérdeztem meg, róluk olvastam le az erdélyi léleknek néhány vonását.

Az első ilyen vonás, amit ki akarok emelni, a valóság iránti érzék, a reális tények számbavétele és józan mérlegelése, s a hozzájuk való bölcs alkalmazkodás. Ez a valóságérzés mentette meg Erdélyt a törők hódoltság idején. Az erdély:ek megtehették volna, hogy egy halálos kockázattal nyíltan szem- beszáilnak a hatalmas török birodalommal. Hősies önfeláldozásuk b zonyára elnyerte volna a nyugati világ megszokott elismerését Elrendeltek volna emlékükre talán egy reggeli vagy esti harangszót, és Erdély pusztulását s a hősök neveit aranybetűkkel örökitették volna meg a történelem lapjain. De Erdély férfiai nem vágytak erre a dicsőségre. Nem az életüket féltették ők, hanem úgy gondolkoztak, hogy a hazáért mindent kockára kell tenni, de a hazát kockára tenni nem szabad sem