Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1940

4

egy kötetben, hogy minden nevelő megismerhesse az így kiforrott tanítási, nevelési elveket. Az Istenadta tehetség elismerése mellett hangsúlyozza, hogy jó nevelő csak a tartalmas, kiművelt ember lehet, ezért Szegeden mindenrendű-rangú pedagógusa számára előadásokat rendez. Ezeken az egyes tudományágak legkiválóbb művelőit szólaltatja meg.

Iskolalátogatásain az volt a szokása, hogy a látogatás után bizalmasan, négyszemközt folytatott beható eszmecserét a tanárral. Nagy emberismerettel, biztos ítélőképességgel egykettőre tisztán átlátott az emberen, helyesen, elfogulatlanul ítélte meg a munkát. Igaz, hogy az üres nagyképűséget, a tartalmatlan külsőséges csillogást az ő átható szeme mindjárt észrevette s bizony könyörtelenül leálcázta, a törtetőket ki nem állhatta, de az is igaz, hogy a komoly munkát, az igaz érdemet is telismerte és méltányolta. Kérlelhetetlenül szigorú csak egy emberhez volt: önmagához ; fáradságot, pihenést nem ismerő munkára csak egy embert hajszolt : önmagát.

D. Raffay püspök urunkhoz a nagy, kiváltságos lelkek nemes, bensőséges barátsága fűzte már budapesti tanár és igazgató korában. Mikor Püspök Urunk orosházi hívei kérésére gimnáziumunk létesítésén fáradozott, nyári pihenőjükön Kispartival is sokat tárgyaltak az uj iskoláról. Mikor aztán 1937. szeptemberében gimnáziumunk I. és II. osztálya megnyílt, Kisparti főigazgató úr volt első hivatalos látogatója. Szinte félve mutattam Neki az akkor még nagyon hiányos, kezdetleges felszerelésünket, még Ő biztatott, bátorított, felsorolta a könyvtárba, szertárakba legsürgősebben beszerzendőket, sok értékes tanácscsal, útmutatással látott el. Azután mindkét osztályban látogatást tett. Az óra végén a vérbeli pedagógus kedves leereszkedésével szólt kis növendékeinkhez ; elmagyarázta nekik a gimnázium célját, lelkűkre kötötte kötelességüket Hazájuk, Egyházuk iránt, a Mindenható áldását kérte további munkájukra. A meglátogatott 2 tanárral szokása szerint elbeszélgetett az óra után s mindnyájan erőt, lelkesedést merítettünk jóságos, biztató szavaiból, bölcs tanácsaiból.

Elmúlása fájó vesztesége az egész magyar tanügynek, de nagy lelke termékenyitőleg, áldólag hat, munkál közöttünk, munkás élete követendő példaként fog lebegni a magyar tanügy minden munkása előtt mindenkor.

Áldott emlékét szívünkben őrizzük.

dr. Benkő István.