Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1940
16 ő maradt életben a szabadságharc bukása után, de ő aztán egy félszázadon keresztül eszményítette emlékeit regényeiben és híres március 15-i beszédeiben. Tudott dolog, hogy az eszményítés révén a regényhősök mindinkább veszítenek életszerűségükből és mindjobban eltávolodnak a valóságos élettől. Ez történt 1867 után március 15-e szereplőivel is. Minél inkább eszményítették őket, annál ke- vésbbé érezhették velük valódi kapcsolatot. Sokkal közelebb kerülnek szivünkhöz, ha nem megd'csőült szellemeknek, hanem hozzánk hasonló vérből-húsból való embereknek képzeljük el őket. A főszereplőket — legalább is Petőfit és Jókait — ismerjük, hiszen műveikben ott van halhatatlanná vált arcuk. Hiába vannak azonban bármilyen kiváló vezérek, ha nincs melléjük felsorakozó tömeg, amely engedelmeskedik szavuknak. Tudjuk, hogy a régi Pest-Buda 1848 ban még majdnem teljesen német nyelvű város volt. Honnan teremtődött hát elő ebben a városban az a nagy tömeg, amely március 15-én olyan lelkesen tüntetett Petőfiék mellett ? Ez március titka és csodája. Egy mai nagy írónk * azzal magyarázza, hogy Pestet éppen azokban a nevezetes márciusi napokban szinte megszállva tartotta a vidékről föltódult magyarság ; azokra a napokra esett ugyanis a háromnapos, országos nagy márciusi vásár. Az utcákon itt is, ott is magyarul beszélő csoportok álldogáltak, bő ingujjú juhászok kocogtak szamárháton és gyalog, a kávéházak, vendéglők és szállodák zsúfolva voltak tollas-csizmás kurtanemesekkel. A német Pest néhány napra valóban azzá lett, ami különben csak nevében volt: a magyarságnak székvárosává. Petőfi legszebb fellépésének alkalmára a sors egy kis népi országgyűlést rendezett. Mintha csak az Isten rendelte volna : a nagy pillanatra az ország minden részéből összegyűltek az emberek. Nélkülük nehezen lett volna március 15-ből az, ami lett. A német polgároknak vajmi kevés ellentétük volta bécsi vezetőséggel. Ok követelték volna a nemzeti hadsereget, a magyar sajtó és jobbágyság felszabadítását, melyet nem is ismertek ? Ö előttük hátrált volna meg a helytartótanács, az idegen helyőrség ? Nyilván nem. A felfegyverzett idegen katonasággal szemben az az ezer egynéhány magyar diák sem boldogult 1848. márc. 15-e alábbi leírása Illyés Gyula: Magyarok c. könyvén alapszik.
