Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1939

mindegyik meg van arról győződve, hogy ő jár egyedül a helyes úton és mindegyik meg akarja hódítani — kiki a maga módján — a világot: ez már az ifjúság, vílágélménye az ado- leszcia küszöbén.

Ekkor minden ifjú olyan szimbolikus válaszútra kerül, mint Csongor, ahol az összes életlehetőségeket megéli belülről; Spanger mondja Die ewige Renaissaince című tanulmányában: „Az érés korában minden életforma jelentkezik egyszer, ha csak futólag is, mint lehetőség, amelyet meglehetne ragadni. Ez ugyanaz a jelenség, mely ebben a korban a színészi hivatást oly csábító színekben tünteti fel: mindenben részt szeretnénk venni, ha másképpen nem, legalább egy két órára, vagy percre ; szeretnők -- és vájjon ki mondott volna le e vágyról teljes jószántából valaha? — az egész életet élni.“13

A kamaszkor felfokozott intenzitású belső élete mellett még erősebben jelentkezik a testi-lelki antagonizmus: sokszor tapasztaljuk az életben is, hsgy a kamaszkorba kerülő fiú milyen esetlenül mozog testileg Az élet két oldala, mely a pubertás alatt egymástól elválasztva fejlődött, az adoleszcencia végén rendszerint egyesül: ez az a kor, amelyben „a testi-lelki ember egysége sokféle küzdelem közepette"14 kialakul. A nagyobb kultúrájú, tiszta serdülés azonban továbbra is megtarthatja ezt a kettősséget: „Sok serdülőnél ez az állapot marad meg még az adoleszcencia idején is. Másoknál ekkor megkezdődik a küzdelem ; a tiszta ifjúkori eszményt elejtik és mint előbb a lélek, úgy most a test is követeli jogát a választáshoz. A serdülő bátor próbát tesz ébredő érzékiségének legyőzésére» próbálja figyelmét másfelé terelni, és kíván megtisztulni. Naplója rendesen az első szerelem rajzával végződik, amelyben a különböző hajlamok békésen egyesülnek.“’5 Egy ilyen egészséges fejlődés rajzát kaptuk pl. Petőfi Tündérálom cünű költeményében.

Az ifjú Vörösmarty életében azonban az első szerelem nem hozott ilyen kibékítő fordulatot: Csongor és Tünde egész szimbolikája égi (eszményi) vágyaink és földiségünk antogizmu- sán épül föl. A két világ közt tátongó szakadék (Petőfi is beszél erről a Tündérálomban, Vörösmarty pedig Délszigetben) a pubertás idején nyílik meg az emberben : ekkor még nem lehet áthidalni, csak a vágyálmok tündérei szálldosnak át fölötte (Csongor és Tünde első felvonása/ Azután jön az adoleszcencia : itt kapcsolódnak bele a drámába a mesebeli va-