Evangélikus gimnázium és előkészítő tanfolyam, Orosháza, 1937

1

Hogy a mi, immár szépen fejlődő orosházi gimnáziumunknak az ország egyik legnépesebb evang. egyházközségében meg kellett születnie, annak szükséges voltát is ő látta meg, ő hirdette először. Ez állításom igazolására kérem az olvasót, hogy olvassa el jelen »Évkönyv»: Az Orosházi evang. gimnázium megalapitásának előzményei« cimü cikkét. Itt csak azt jegyzem meg hálatelt szívvel, hogy az iskolaalapítás első éveiben szinte elkerülhetetlenül előforduló zökkenők, nehézségek közepette mindig csak Püspök Urunkhoz fordulunk, az ő hathatós támogatása segít bennünket, az ő bölcs tanácsa mutatja meg a helyes utat, az ő jóságos érdeklődése ad erőt, hitet a további munkára.

Miközben itthon újított, szervezett, alkotott, szinte csodálatos, hogy tudott időt szakítani arra is, hogy külföldön is szót emeljen evangélikus egyháza és magyar hazája érdekében. Pedig ehhez a század huszas éveiben, mikor Trianon gúzsba kötött, a könnyen szerzett koncukat féltő utódállamok pedig világszerte befeketítettek bennünket, nemcsak idő, hanem férfias bátorság, valóságos elszántság kellett. Meggyőző ékesszólásával, tiszteletet parancsoló tudásával, megnyerő egyéniségével a Lutheránus Vi- lággyülés, a Protestáns Világszövetség vezetői közt foglal helyet és az ö felvilágosító szavai nyomán szólal fel a nagytekintélyű Sóderbiom érsek a magyar ügy mellett, felrázva a világ alvó lelki- ismeretét, Néki köszönnetjük, hogy ma már Angol-, Svéd-, Finnországba is mehetnek teológusaink s tudásukat öregbítve szószólói lehetnek magyar Hazánk szent ügyének.

A 20 éves pályának az itt felsoroltak csak a kimagasló, a fontos mozzanatai. De ki győzné felsorolni a sok küszködő egyház- község helyreállítását, ki tudná megszámlálni a sok hozzáforduló megsegített, megvigasztalt szegény hálakönnyét.

Az ő részéről bizony nagyon áldozatos, de ev. Egyházunkra, magyar Hazánkra anál áldásosabb volt ez a 20 éves, mindvégig munkás pálya. Aki ezt a küzdelmes pályát megfutotta, azt méltán megilleti minden elismerés, minden magasztalás. Ott áll hódoló tisztelői közepette s az őt oly méltán megillető tisztelettől, az őt oly lelkesen körülsugárzó szeretettől meghatóban, az igaz vallásos férfiú szerénységével igy szól s mindnyájunkkal együtt Urához igy imádkozik:

»Ha áttekintek pályámon, alázatosan kell bevallanom, hogy milyen kegyelmes volt az Isten, aki dolgozni engedett..; Ezért köszönetemet minden szónoknak és valamennyi meg-