Vízrajzi Évkönyv 98., 1993 (Budapest, 1994)
Tartalomjegyzék
A Nagykunság területén a talajvízszín az 1956-1960. évi átlagnál magasabb volt, az eltérés, bár kis területre kiterjedően, helyenként meghaladta a 300 centimétert. A Sebes-Körös és a Kettős-Körös torkolata közelében az 1993. évi talajvízállások 100 cm-l meg nem haladó mértékben magasabbak voltak, mint az összehasonlítási, 1956-1960. közötti időszakban. A rétközben, a Nyírség észak-keleti részén, valamint a Szatmári-síkságon a talajvízszínek néhány centiméterrel magasabbak voltak, mint az összehasonlítási időszak áltlagában. Úgyszintén kissé magasabbak voltak a talajvízszínek az összehasonlítási időszak átlagában a Duna negyedkori árterületének Kunszentmiklástól Dunapatajig terjedő részén is, kivéve Dunavecse környékét, ahol a vízszintek annál alacsonyabbak voltak. Kissé magasabbak voltak a talajvízszínek az 1993. évben az összehasonlítási időszak átlagos talajvízszíneinél a Marcal jobbparti vízgyűjtőjének a Tapolca és a Torna patak közötti teríileü'észen is. Az 1993. évi talajvízszintek az 1956-1960. évi talajvízszintektől a legnagyobb mértékben a Duna-Ti- sza-közén tértek el; azoknál a területek legnagyobb részén 150 cm-rel voltak alacsonyabbak, de Kecskemét, Lakilelek, Szánk, Tázlóir és Kunfehértó környékén, valamint Csikéria közelében elérte a 250 - 300 centimétert, de Ásotthalom környékén is 150 - 200 cm-rel volt alacsonyabb a talajvízszín, mint az 1956-1960. évek átlagában. A Mezőföldön, Bölcske és Madocsa térségében az 1993. évi átlagos talajvízszínek mintegy 150 centiméterrel voltak alacsonyabbak, mint az összehasonlítási időszakban, a Nyírség középső részén, valamint Kapuvár, Bősárkány és Lébénymiklós környékén 100 centimétert meghaladó eltéréseket mértek. A Dráva völgyében, éppúgy, mint a korábbi években, a talajvízszintek /993-ban is mintegy 50 cm-rel voltak alacsonyabbak, mint az összehasonlítási időszakban. Az eltérések mértéke az 50 cm-t nem haladta meg. A talajvízszintek alakulása hosszabb időszak alatt. A fentebbiekben az ország síkvidéki területeit illetően vázoltuk a talajvízszintek 1993. évi alakulását. Szemléletesebb, átfogóbb képet kapunk a talajvízszintek változásáról, az alakulását befolyásoló tényezők hatásáról, ha hosszabb időszakban, például az 1952-1993. években bekövetkezett vízszintváltozásokat tanulmányozzuk. A továbbiakban néhány jellegzetes talajvízkút hosszabb időszak alatti vízszintváltozásait mutatjuk be. Az 51. számú kutat Fehérgyarmat közelében, kötött talajú területen létesítették. Az ábrán néhány évet kivéve jól láthatók az évenkénti csúcsértékek. Eltekintve a hetvenes évek alacsony vízállásaitól a vízszínek 1983-ig egy kissé emelkedtek, attól kezdve változásuk irányzata süllyedő. Ehhez a süllyedő irányzathoz csatlakoztak az 1993. évi vízállások is. A 290. számú kutat a Nagykunság déli részén, Túrkevén létesítették. A vízállások időbeli változásának görbéje nem csupán az évenkénti periódusokat, hanem a hatvanas években részben az időjárás csapadékosabbá válásának, részben pedig a mezőgazdasági termelés szerkezeti módosulásának hatására bekövetkező nagyobb vízszínemelkedéseket is mutatja. Jól tükrözi a görbe a nyolcvanas évek közepétől tartó aszályos időszak hatását. Különösképpen szembetűnő az 1987. óta tartó vízszínsüllyedés. Az 1993. évi vízszintek a süllyedés folytatódását mutatják. A 820. számú kút a Kiskunság közepén, Ballószög közelében van. A hatvanas évek közepének csapadékosabb éveit a kút magasabb vízszínei jelzik. A talajvízkitermelés fokozódásának és az időjárás szárazabbra fordulásának hatásaképpen a vízszín a nyolcvanas évek elejétől kezdődően — eltekintve a nyolcvanas évek közepének néhány magasabb vízállású évétől — süllyedő irányzatú, bár az évenkénti periódusok jól megfigyelhetők. Az 1993. évi vízállások alapján az irányzat módosulására nem lehet következtetni. A 732. számú kutat a Duna negyedkori árterületén, Ráckeve mellett fúrták. Vízállásainak változása kiegyenlített, az utóbbi években az ingadozás amplitúdója a korábbinál kisebb lett, a változás irányzata a megelőző néhány évhez viszonyítva nem változott: úgy látszik, minüia a kút vízszíne, eltekintve az évenkénti ingadozásoktól, nem változna. A 971. számú kutat Rém községben építették. Vízállásainak menetgörbéje jól jellemzi a Duna-Tisza közének talajvízviszonyait. A vízkivétel fokozódása és a száraz időjárás következtében vízszíne az utóbbi években fokozatosan süllyedt, /992-ben pedig kiapadt a kút. Az 1993. évi adatok már csak a fenékmélységet mutatják.- 97 -
