Vízrajzi Évkönyv 97., 1992 (Budapest, 1993)

Tartalomjegyzék

A В. fejezet 3. e. jelű részében feltüntettük két karsztkút és három rétegvízkút 1991. évi, valamint a megelőző hosszabb, mintegy egy-két évtizedre vonatkozó vízszintgörbéjét, továbbá szemléltetésül egy kompod, egy kecskeméti és egy vattai rétegvízkút több évre kiterjedő vízállásidősorának ábráját.

A Tarján-2 kút vízszintjének 1972. és 1992. közötti alakulása jól szemlélteti a Tatabánya környéki bányászati vízemelés hatását. A vizsgált időszak első részében még kissé észlelhető az évenkénti természetes vízszíningadozás, az azonban a nagymértékű, fokozatosan növekvő vízkiemelés következtében az időszak további részében nem volt mérhető, a vízszín 15 év alatt több, mint 30 métert süllyedt. Amikor a vízkitermelés egyenletessé vált, a vízszínstillyedés megszűnt, a bányászati vízemelés megszűnését követően a vízszín emelkedni kezdett. Az emelkedés természetszerűleg először a vízkiemelés helyén érvényesült, később a távolabbi területeken is észlelhető volt. Minthogy a vízkiemelés célja az utóbbi időben nem csak a bányászat lehetővé tétele, hanem az ivóvízzel való ellátás is volt és ezért a vízkivételt, bár csökkentett mértékben, folytatni kell, várható, hogy a kútban és környezetében az eredeti vízszín nem fog visszaállni.

Szemléletesen mutatja a Balaton-felvidék karsztvízszíneinek természetes alakulását a zánkai 13 kút vízszínének változása. Ennek a kútnak a vízszintjét a bányászati vízkiemelés nem befolyásolja. Mind az 1972- 1991., mind pedig az 1992. évi vízszintgörbéjc jól mutatja a tavaszi, nagyobb mértékű vízbeszivárgások vízszínemelő és az őszi-téli, mérsékeltebb beszivárgáséi időszakok vízszínsüllyesztő hatását. Az 1972-1988. közötti időszakban a beszivárgó vizek a tározót viszonylag gyorsan feltöltötték. Bár a vízszín a beszivárgó vízmennyiség változásától függően ingadozik, látható, hogy a karsztos tároló kőzet 1989 óta lassan ürül. Azóta ugyanis a területre hullott csapadék mennyisége a korábbi időszakhoz viszonyítva lényegesen csökkent, a tározott víz fokozatosan fogy, minthogy a víz utánpótlódása elmaradt. Az egyes csapadékok a vízszíneket kisebb-nagyobb mértékben megemelik, a beszivárgás megszűnését követően a vízszín lesüllyed. Bár a kútbeli vízállást, mint említettük, a bányászat nem befolyásolja, a környező területeken levő vízellátási kutak működése módosítja a vízszín változását.

A debreceni В 2008 jelű kút a helyi vízműtelep figyelőkútja. Vízadó rétege a 164-183 m mélységben levő pleisztocén homok. Vízszínének alakulását főképpen a vízmű termelése befolyásolja. Amint az ábra mutatja, a vízszín az 1971. évi 96,00 m Balti tenger feletti magasságról 1990. közepéig a 82,00 m B.f. szintig süllyedt. Az 1990. év végén emelkedett, majd az 1991. év folyamán a 86,00 m B.f. és a 87,00 m B.f. szint között ingadozott, az 1992. évben a 87,00 és a 88,00 m B.f. szintek között változott.

A B. fejezet 3.e. jelű részében feltüntetett vízszintgörbéjű nyírszölösi kút talpmélysége 104,00 m, vízadó rétege a 89,00 és a 99,00 m mélységű szintek között levő pleisztocén homok. Vízszintjeinek az utóbbi évtizedben mért alakulása jól szemlélteti a víztermelés hatását: a fokozott vízkiemelés következtében vízszíne, ingadozva bár, süllyedő irányú.

Úgyszintén pleisztocén homok a vízadó rétege a sarkadi B-34/a jelű, 352,00 m talpmélységű kútnak is. Vízadó rétege a 261,00 és a 352,00 m mélységű szintek között van. 1978. évi, viszonylagosan magas vízszíne 1980. közepéig esetenkénti emelkedésekkel megszakítva süllyedt, 1980. őszén emelkedett, majd ugyancsak kisebb közbülső emelkedésekkel 1988. közepéig süllyedt, 1990. végéig a vízszínváltozások irányzata emelkedő volt. 1991. első két hónapjában a vízszín gyakorlatilag nem változott, majd viszonylag gyors süllyedéssel a 86,10 - 86,20 m B.f. szintig jutott és az év második felében gyakorlatilag állandó volt. Az 1992. évben fokozatosan emelkedett, majd október elejétől süllyedt.

Az alföldi rétegvízszín-alakulások értékelésének általános tapasztalata, hogy az 50 méternél mélyebb rétegekben a víztermelés hatására bekövetkezett nyomás csökkenés (vízszínstillyedés) a vízkivételi helyektől távolabb is észlelhető. Ennek példájaként a kömpöci K7 jelű észlelőkéit vízszínalakulását szemléltető görbét említjük. Bár a kút távol van a víztermelő telepektől, vízszíne az utóbbi évek folyamán (1990. második feléig), ingadozva bár, fokozatosan süllyedt, 1990. második felétől 1992. első feléig emelkedett, majd ismét süllyedt, 1992. második felében emelkedni kezdett.

A kút vízadó rétege pleisztocén homok, amelyből a 250-280 m közötti részből kend a víz szűrőn keresztül a kútba. A kút vízszintgörbéje az alföldi víztartó rétegekben a termelés hatására lejátszódó vízszínalakulást jól szemlélteti. Az Alföldön a vízkiemelés okozta nyomáscsökkenés a felső, mintegy 50 m vastag réteget kivéve csaknem valamennyi, általunk ismert rétegre kiterjed. Az ábrán látható időszakban a kitennelt víz mennyisége folyamatosan növekedett, ennek hatására a vízszintváltozás irányzata süllyedő volt. Az utóbbi három évben a kiemelt víz mennyiségét nem növelték, ennek hatására a süllyedés mérséklődött, majd megszűnt.

A kecskeméti, К 790 jelű kút а II. vízműtelep kútjainak közvetlen közelében van. Szűrőzése ugyanarra a 218 és 263 m közötti pleisztocén homokrétegre terjed ki, mint a vízmű termelőkútjaié. Vízszintjének alakulását a környező kutakból kiemelt víz mennyisége jelentősen befolyásolja. Hosszabb időszakot tekintve jól- 115 -