Vízrajzi Évkönyv 97., 1992 (Budapest, 1993)
Tartalomjegyzék
A fenti példák alapján az ország talajvízviszonyainak változására általánosságban következtetni nem lehet, de a kutak ismertetett vízszínalakulása felhívja a figyelmet arra, hogy az utóbbi években a talajvízszínek még olyan területeken is süllyedtek, ahol korábban azok — esetenként jelentős mértékben — emelkedtek. Várható, hogy ez az irányzat, hacsak a meteorológiai és a vízgazdálkodási körülmények számottevően nem módosulnak, a jövőben is érvényesülni fog. i. MÉLYFÚRÁSÚ KUTAK VÍZSZINTJEI A fontosabb mélyfúrású kutak vízszintjeinek 1992. évi alakulásáról a B. fejezet 3.d jelű táblázata tájékoztat. A mélyebben levő vízadó rétegek vízszintjeinek mérésére használt kutak hálózata a korábbi évekhez viszonyítva az 1992. évben számottevő mértékben nem változott (a kutak adatait az A. fejezet 2.b. jelű táblázata tartalmazza). A hálózat kútjait annakidején úgy választották ki, hogy adataik az ország fontosabb réteg- és karsztvizeinek szintjeit — különös tekintettel a nagyobb vízkivételek környezetére —, lehetőleg jól jellemezzék. A tervezéskor azonban nem volt lehetőség az ország egész területére kiterjedő, egyenletesen elosztott kutakból álló hálózat kidolgozására, ezért azoknak a területeknek a réteg- és karsztvízszíneiről, amelyeken a kutak hálózata ritkább, kevesebb ismeretünk van, mint a sűrűbb hálózatú, részletesebben feltárt területekről. A rétegvízszintek alakulása Részben az 1992. évi, részben pedig a megelőző évekre vonatkozó, a Vízrajzi Évkönyv köteteiben közölt, valamint a vízrajzi adattárban levő adatok alapján megállapítható, hogy a rétegvízszínek az előző évhez hasonlóan az ország területének nagy részén süllyedtek (legalább is azokon a területeken, ahol megfigyelőkutak vannak), más területeken viszont a vízszínek emelkedtek az 1992. évben. A továbbiakban a mérési adatok alapján az ország egyes részeinek 1992. évi rétegvízszínalakulására vonatkozó tapasztalatokat foglaljuk össze. A dunántúli rétegvízszintmegfigyelő hálózat kútjai a Kisalföld északi részétől a Rába vonalát követve Körmendig terjedő területén vannak, eloszlásuk nem egyenletes. A kutak vízszintjei az 1992. évben — mint az előző években is — a néhány cm-től az egy métert meghaladó mértékig emelkedtek. Ez a jelenség elsősorban a Kenéz-Pecöl-i vízmű kútjai esetében volt tapasztalható. A Dunántúl egyéb területein megfelelő sűrűségű megfigyelőhálózat nincs, a néhány kút vízszintmérési adataiból általánosítható következtetést nem lehet levonni. Az ország északi részén, Salgótarján térségében levő rétegvízszint megfigyelő kutak oligocén homokköves rétegeket csapolnak meg. Ezeknek a kutaknak a vízszíne 1992-ben az előző évekhez viszonyítva 50-60 cm-t emelkedett. A területtől dél felé haladva, Pest megye középső részén a kutak vízszínének emelkedési irányzata nem volt kimutatható. Az Alföld északi peremén, a Mátra és a Bükk hegység lábánál a hetvenes évek közepén létesültek csoportos telepítésű rétegvízszint megfigyelő kutak. Az 1992. évben a bükkábrányi külszíni fejtés környezetében levő megfigyelőkutak némelyikének vízszíne süllyedt, más részüké változatlan volt. Azoknak a kutaknak nem változott a vízszintje, amelyek vízadó rétegéből való vízkitermelés nem változott az év folyamán. A többi kút vízszínc közül az 50 méternél sekélyebbeké mintegy 10 cm-rel, a mélyebbeké körülbelül 20 cm-rel süllyedt. A Tisza irányában levő két, egymástól eltérő mélységű észlelőkéit vízszínci az 1992. év folyamán emelkedtek, a Sajó kavicsteraszába mélyített két kút vízszínei 0,1 métert süllyedtek. A Mátra lábánál két, egymáshoz közel levő mélyfúrású kútból termelnek ki számottevő vízmennyiséget: a vi sántái külszíni fejtésnél és a gyöngyöshalászi vízművek telepén. A külszíni fejtés víztelenítését két kút- csoport vízszintjeinek mérésével kísérik figyelemmel. Az 1992. év folyamán ezeknek a kutaknak mindegyikében süllyedt a vízszín. A süllyedés mértéke a 100 méternél sekélyebb kutak esetében 0,5 m, a mélyebb kutak esetén 1,0 - 1,5 m volt. A vízműtelep melletti, valamint az attól távolabb levő kutak némelyikének vízszíne süllyedt, másoké emelkedett. A Duna-Tisza közén levő kutak közül csak azoknak a vízszíne süllyedt, amelyeknek közelében víztermelés volt (mint például a kecskeméti II. vízműtelep kútjai), az egyéb kutak vízszíne az előző évihez viszonyítva nem változott, vagy néhány cm-t emelkedett. A Tiszántúl északi részén a rétegvizek megfigyelőhálózata 50 - 100 m mély kutakból áll. Ezeknek vízszíne általában 10-15 cm-t emelkedett, néhány kút vízszíne az elmúlt évihez viszonyítva nem változott. Haj- dú-Bihar megye kínjaiban a vízszín általában 0,5 - 1,5 métert emelkedett, kivéve a Hajdúböszörmény környékén levő kutakat, amelyeknek vízszíne átlagosan 0,2 métert süllyedt. Hajdú-Bihar megye déli és keleti részén a mélyfúrású kutak vízszíne általában süllyedt az 1992. évben.- 113 -
