Vízrajzi Évkönyv 97., 1992 (Budapest, 1993)

Tartalomjegyzék

Mohácsi évi közepes vízhozam, TOOnr^/s

c. VÍZJÁRÁS

Magyarország vízfolyásainak, a Balatonnak és a Velencei-tónak 1992. évi vízjárásáról a B.2. fejezet a. és c. jelű táblázata, valamint b. jelű ábrája tájékoztat.

Magyarország területén az 1992. évben az időjárás — mint említettük — az átlagosnál melegebb, napfényben gazdag és viszonylag száraz volt. Sok esetben hasonló volt az időjárás vízfolyásaink országhatáron túli vízgyűjtőterületén is; nagyobb vízfolyásaink vízjárását ugyanis jobbára a határainkon túli vízgyűjtőterületek időjárási és lefolyási viszonyai szabják meg.

Vízfolyásaink vízjárása — mint általában más vízfolyásoké is — kisebb-nagyobb árhullámok időbeli sorozata. Ezeknek menetét, méreteit egyrészt a természeti viszonyok (a csapadék, a hőmérséklet, a lefolyás, a mellékfolyók árhullámai stb.), másrészt pedig az emberi tevékenység befolyásolja. A befolyásoló körülmények méreteiktől, időbeli, földrajzi alakulásuktól függően egymás hatását erősíthetik vagy mérsékelhetik és ennek következtében az árhullámok nagyságát növelhetik vagy csökkent- hetik, előfordulásukat gyakoribbá vagy ritkábbá tehetik.

A Dunán 1992. márciusában, áprilisában, júniusában és novemberében vonult le egy-egy árhullám. Közülük az első három viszonylag alacsony volt, Pozsonynál például egyikük sem érte el az 500 cm-t (az eddig mért legmagasabb pozsonyi vízállás 984 cm volt), Rajkánál csak az első haladta meg kissé a 400 cm-t, 412 cm volt (639 cm volt a Rajkánál ezideig mért legmagasabb vízállás). A három árhullám közül Pozsonynál is, Budapestnél is a harmadik volt a legmagasabb, de 535 cm-es magassága elmaradt a Budapestnél eddig mért legmagasabb, jég nélküli vízállás 845 cm-es magasságától. Az 1992. évi említett első árhullám Mohácsnál nem érte el a 984 cm-t, az eddig előfordult legmagasabb mohácsi vízállást (az 1992. évi legmagasabb mohácsi vízállás 672 cm volt). A novemberi árhullám Rajkánál, Dunaremeténél és Ercsi alatt nem haladta meg az év folyamán levonult többi árhullám magasságát, Budapestnél, Pozsonynál pedig az év legmagasabb árhulláma volt.

Az árhullámok levonulása a vízfolyásokon rendszerint jól nyomon követhető. A folyásirány szerint feljebb lévő szelvényben észlelt árhullám jellegzetes pontjai (tetőzéseik, völgyeléseik) időbeli eltolódással bár, az alsóbb szakaszokon is felismerhetők, csupán kisebb-nagyobb mértekben ellapulnak az árhullámok, vagyis szélső értékeik a középértéktől kevésbé térnek el. Ez a folyóhossz menti, többé-kevésbé szabályos alakulás csak akkor nem tapasztalható, ha a folyó geometriai jellemzői valahol hirtelen, nagy mértékben megváltoznak, ha a részvízgyűjtőn valami rendkívüli hidrológiai esemény történik, vagy ha jelentős emberi beavatkozás módosítja a lefolyási viszonyokat.

Ilyen számottevő beavatkozás volt a Duna medrének elzárása 1992. októberének végén Dunacsúnynál, ahol a folyam vizét a balparton épített vízerőmű üzemvízcsatornájába terelték. A vízerőmű turbináin, esetenként hajózsilipjén átfolyt víz az alvízcsatornán át a bagoméri kanyarnál visszafolyik a Duna medrébe. A mederelzárás felett a vízszín október végén megemelkedett, a folyásirányban az elzárás alatt lévő Rajka állomáson viszont hirtelen és nagymértékben süllyedt és egészen november utolsó harmadáig számottevő mértékben nem módosult. Akkor hirtelen apadt, majd áradt. Ez a nagymértékű vízszintváltozás az alvízcsa- torna visszatorkollása alatti állomásokon nem volt észlelhető, viszont a Dunacsúny és az alvízcsatoma visszatorkollása közötti szakaszon az október végi novemberi vízállások alacsonyabbak voltak az addig mért legalacsonyabb vízállásoknál. Dunaremeténél például az 1992. előtti időszakban 188 cm volt a mért legalacsonyabb vízállás, 1992. novemberében viszont -10 cm-t mértek. A november végi, Pozsonyná.1 észlelt árhullám az alsóbb Duna-szakaszokon is észlelhető volt. Decemberben a Duna kisebb vízszínemelkedésektől eltekintve az egész magyar szakaszon apadt.

Érdemes egy pillantást vetni a Duna nagybajcsi vízállásgörbéjének 1992. novemberi-decemberi alakulására, amely az alvízcsatornán át visszafolyó vízhozamok ingadozásának hatására a szokásosnál nagyobb sza- poraságú vízszíningadozást mutat.

Időszak, év- 106 -