Vízrajzi Évkönyv 96., 1991 (Budapest, 1992)
Tartalomjegyzék
A Duna-Tisza közén a viszonylag alacsony talajvízállású terület nyugati határvonala lényegében nem változott, a keleti kismértékben nyugat felé tolódott, egyes kutak vízszíne azonban az 1990. évinél magasabb volt. A Mezőföldön az 1956 - 1960. évi átlagértékeknél alacsonyabbak voltak a talajvízszínek, a Duna negyedkori árterületén váltakoztak a pozitív és a negatív eltérésű területek. Nagyobb mértékű talajvíszínsüllyedés volt az 1991. év folyamán észlelhető a Dráva mellékén, az Ormánságban és a Fekete-víz torkolata környékén. A Kisalföldön a talajvízszínek az összhasonlítási alapul vett vízszíneknél alacsonyabbak voltak. A talajvízszínmegfigyelő hálózat kútjai közül csak 13 kút talajvízszínei közelítették meg az 1991. év folyamán 100 cm-nél nagyobb mértékben a terepet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyes alacsony fekvésű, rossz vízvezető talajú területeken, ahol azonban hálózati kutak nem voltak, belvizek ne lettek volna. j. MÉLYFÚRÁSÚ KUTAK VÍZSZINT.ÍEI A fontosabb mélyfúrású kutak vízszintjeinek 1991. évi alakulásáról a B. fejezet 3.d. jelű táblázata tájékoztat. A mélyebben levő vízadó rétegek vízszintjeinek mérésére használt kutak hálózata a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen nem változott (a kutak adatait az A. fejezet 2.b. jelű táblázata tartalmazza). A hálózat kútjait annak idején úgy választották ki, hogy adataik az ország fontosabb réteg- és karsztvizeinek szintjeit - különös tekintettel a nagyobb vízkivételek környezetére - lehetőleg jól jellemezzék. A hálózat tervezésekor azonban nem volt lehetőség az ország egész területén egyenletesen elosztott állomásokból álló hálózat kidolgozására, ezért azoknak a területeknek a réteg- és karsztvízszineíről, amelyekben a kutak hálózata ritkább, kevesebb ismeretünk van, mint a sűrűbb hálózattal, részletesebben feltárt területekről. A rétegvízszintek alakulása Részben az 1991. évi, részben pedig a megelőző évekre vonatkozó, a Vízrajzi Évkönyv köteteiben közölt, valamint a központi vízrajzi adattárban levő adatok alapján megállapítható, hogy a rétegvízszínek az ország területének nagy részén az 1991. évben is általában süllyedtek (legalábbis azokon a területeken, ahol megfigyelőkutak vannak), bár az 1991. évben több kűtnál mértek vízszintemelkedést, mint a megelőző években. A Kisalföldön például a 200 méternél nem mélyebben levő vízadó rétegekbeli vízszínek az 1991 előtti években süllyedtek, 1991-ben viszont, bár csupán mintegy 0,2 méterrel, emelkedtek. Úgyszintén emelkedett az 1991. évben - hasonlóan a megelőző évekhez - a Szombathely közelében levő Kenéz-Pecöl-i vízmű néhány kútjának vízszíne is; az emelkedés mértéke mintegy 1,50 m volt. A vízmű kútjának vízszíne az év folyamán számottevő mértékben nem változott. A Dunántúl egyéb területein levő rétegvízkutak vízszintjének változása nem volt egységes irányzatú. Az ország északi részén, Salgótarján környékén a kutak oligocén homokköves, viszonylag rossz vízadó rétegek vízszínalakulásairól tájékoztatnak. 1991-ben ezeknek a kutaknak a vízszíne 0,2-1,5 m határok között süllyedt. A Mátra hegység alján levő rétegvízszínmegfigyelő hálózat a visontai külszíni fejtés és a Gyöngyös környéki vízművek rétegvízszinteket befolyásoló hatásának figyelemmel kísérését teszi lehetővé. A gyöngyösi vízmű körüli kutak közül a 150 méternél mélyebbek vízszintje 1991-ben 0,7 métert süllyedt, a sekélyebb kutaké emelkedett. Úgyszintén emelkedtek (viszonylag kis mértékben) a vízszínek azokban a vízműtől távolabb levő kutakban is, amelyeknek mélysége nem haladja meg az 50 métert. A mélyebb kutak vízszíne a vízműtől távolabbi területen is süllyedt. A visontai külszíni fejtéstől délre levő két figyelőkút csoport mindegyik kútjában süllyedt a vízszín, hasonlóan, mint az előző évben. A legnagyobb mértékben a 100 m-nél mélyebb kutak vízszíne süllyedt. A bükkábrányi külszíni fejtés körüli megfigyelőkutak vízszíne két kút kivételével mintegy 0,2 métert süllyedt az 1991. év folyamán. К Duna-Tisza közének északi részén a rétegvízkutak vízszíne az előző évhez hasonlóan kismértékben emelkedett, a terület déli részén, valamint a 300 méternél mélyebb kutakban a vízszín az előző évekbeli süllyedések folytatásaképpen süllyedt. A Tiszántúl északi részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a 100 méternél sekélyebb kutak vízszíne az 1990. évihez viszonyítva átlagosan 0,2 métert süllyedt. Debrecentől északra, valamint északnyugatra a vízszínek 0,15 métert, keletre 0,3 métert süllyedtek, a város területén és attól délre a rétegvízkutak vízszíne emelkedett. Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti részén a termálvizes kutak vízszíne átlagosan 0,5 métert süllyedt, az egyéb rétegvízkutakban viszont mintegy 0,2 m vízszínemelkedést mértek. Úgyszintén emelkedtek Csongrád megye mélyfúrású kutjainak vízszínei is, különösképpen Szeged környékén, ahol 0,5 métert ért el a vízszínemelkedés. Ennél kisebb, 0,3 méter volt a Szentes és a Hódmezővá - sárhely térségében levő rétegvízkutak vízszínemelkedése. Makó környékén a vízszínek mintegy 0,2 métert süllyedtek. Általánosságban megállapítható, hogy az Alföld 50-500 m közötti mélységű víztermelő kútjainak vízszíne, eltérően a korábbi évekbeli vízszínalakulástól, nem mindenütt süllyedt. Egyes területeken a víztermelés mérséklődése következtében a süllyedés mértéke csökkent, másutt a mélyfúrású kutak vízszintje nem változott, ismét más területeken a vízszínek emelkedtek. Ezek a körülmények is, éppúgy, mint a korábbiakban hosszú időn át tapasztalt általános vízszínsüllyedések felvetik a meglévőnél részletesebb vízszínmegfigyelő hálózat létesítésének szükségességét.-114-
