Vízrajzi Évkönyv 95., 1990 (Budapest, 1991)
Tartalomjegyzék
Szombathely közelében lévő Kenéz-Pecöl-i vízmű néhány kútját, amelyeknek vízszíne az év folyamán mintegy egy métert emelkedett. A vízmű egyéb kútjaiban a vízszint az év folyamán az előző évihez viszonyítva nem változott, más kutak vízszíne pedig süllyedt. Az ország északi részén, Salgótarján környékén levő megfigyelőkutak viszonylag rossz vízadó rétegek vízszínalakulásáról való tájékozódást teszik lehetővé. Az 1990. év folyamán a kutak vízszíne mintegy 0,5 métert süllyedt. A Mátra hegység alján levő rétegvízszint megfigyelő hálózat a visontai külszíni fejtés és a gyöngyöshalászi vízmű rétegvízszmteket befolyásoló hatásának figyelemmel kísérését teszi lehetővé. Az 1990. évben a külszíni fejtés környezetében a 100 méternél mélyebb rétegeket harántoló kutakban a vízszín mintegy 2 méterrel, a sekélyebb kutak vízszíne kb. 0,6 méterrel volt alacsonyabb, mint az előző évben. A gyöngyöshalásíi vízmű hatásterületén levő megfigyelőkutakban a vízszín az 1990. év folyamán mintegy egy méterrel süllyedt. A Duna-Tisza közének északi részén a rétegvízkutakban a vízszínek általában 0,2 métert emelkedtek, középső és déli részén 0,2 - 0,3 métert süllyedtek. Várható, hogy a süllyedés a jövőben ennél nagyobb lesz, ha a felszín alatti vizek kitermelése fokozódik és az utánpótlódás mérséklődik. Lakitelek termálvízkútjaiban, figyelőkútjaiban a jelentős mértékű termálvízkitermelés következtében a vízszínek 1,5 métert süllyedtek. A területen levő kutak közül csak a kecskeméti vízmű két kútjának vízszíne emelkedett. Szolnok megye 400 méternél mélyebb rétegvízkútjainak vízszíne 0,5 métert süllyedt, a 400 méternél sekélyebb kutak vízszín- süllyedése mérsékeltebb, mintegy 0,2 m volt. Ugyanilyen mértékű volt a 400 méternél sekélyebb vízadó rétegeket megcsapoló kutak vízszínének süllyedése Csongrád megyében is, a szegedi vízmüvek figyelőkútjainak vízszíne viszont mintegy 0,1 métert emelkedett az év folyamán. A Tiszántúl északi részén, Szabolcs-Szatmár megyében a 100 méternél sekélyebb vízadó réteget megcsapoló kutak vízszíne az 1990. év folyamán az előző évihez viszonyítva mintegy 0,3 méterrel süllyedt. A vízszínek süllyedése a megye egész területén közelítőleg egyöntetű volt. A Hajdú-Bihar megyében levő észlelőkutak legnagyobb része 100 és 300 m közötti mélységű, de néhány ennél kisebb mélységű kút is van a megye területén. A kutak vízszínének süllyedése átlagosan 0,4 m volt az 1990. évben, a debreceni II. sz. vízmütelep kútjainak vízszínsüllyedése azonban 0,6 m volt. Békés megyében, Gyula és Sarkad térségében a vizsgált kútbeli vízszínek az év folyamán kb. 0,5 métert emelkedtek, hasonlóképpen az elmúlt évihez. Ettől a területtől déli, valamint nyugati irányban haladva az észlelőkutakbeli vízszínek általában 0,2 métert süllyedtek. Általánosságban megállapítható, hogy az Alföld 50 - 500 m közötti mélységben levő vízadó rétegeiben a vízszínek az 1990. év folyamán a vízkiemelések következtében átlagosan mintegy 0,3 méternyire süllyedtek. Néhány, nagyobb mélységbe nyúló termálkút vízszíne ennél is nagyobb mértékben süllyedt. Ez a körülmény felveti a termálvíz megfigyelő hálózat létesítésének és egyes kiemelt területeken a műszeres mérések bevezetésének szükségességét. • A karsztvízszintek alakulása A karsztvizek szintjeinek alakulását az előző évekhez hasonlóan 1990-ben is jobbára a Dunántúlon és a Bükk hegységben mérték. Bővebb adataink az észlelőhálózat nagyobb sűrűsége következtében a Dunántúlra vonatkozóan vannak. A karsztvízszintek alakulását illetően az 1990. évben a Gerecse hegységben voltak a legnagyobb változások, minthogy ezen a területen a korábbi évekhez viszonyítva részben számottevő mértékben csökkentek, jórészt pedig megszűntek a bányavízkiemelések. Ennek következtében Nagyegyháza és Mány térségében a karsztvízszínek az év folyamán 14 - 16 méternyit emelkedtek. A hegység közepén és északi részein a karsztvízszintek az év első felében az elmúlt évihez viszonyítva számottevő mértékben nem változtak, a második félévben azonban megkezdődött a vízszínek emelkedése, amelynek mértéke mintegy egy méter volt. Esztergom térségében azonban folytatódott a vízszínek süllyedése. Nagysága jelentős, átlagosan mintegy 4 m volt. A Pilis hegység északnyugati részén a karsztvízszínek átlagosan 1,5 méterrel voltak alacsonyabbak, mint a megelőző évben. Budapest felé közeledve a süllyedés mértéke 0,5 m-re csökkent. A Budai hegység északi, valamint északnyugati szélén átlagosan egy métert süllyedtek a karsztvízszínek. A süllyedés mértéke Budapesthez közeledve mintegy 0,5 méterrel csökkent. A mányi bányavízkiemelés megszűnésének hatása a Budai hegység nyugati szélén is észlelhető volt: ezen a területen a karszvízszínek kb. 0,5 métert emelkedtek. A hegység déli és délnyugati részein a karsztvízszínek változásának egyértelmű irányzata nem volt az év folyamán. A Budapest területén levő megfigyelőkutak vízszine átlagosan 0,2 - 0,3 m-t süllyedt (ide számítva néhány termelő hévízkutat is). A Duna balpartján levő karsztos rögök területére vonatkozóan csupán három kút adatai álltak rendelkezésünkre. Ezek szerint a vízszínsüllyedés 4 és 0,7 m közötti volt. Az utóbbi értéket a déli, Budapest felé eső részen mérték.-131 -
