Vízrajzi Évkönyv 94., 1989 (Budapest, 1990)

Tartalomjegyzék

azokon a területeken, amelyeken a májusi csapadék meghaladta az átlagos mennyiséget, a talajvízszinek júniusban voltak a legmagasabbak.

Az év folyamán a legmagasabb talajvízállások az ország északkeleti részét kivéve elmaradtak az 1988. évi legmagasabb vízállásoktól. Az elmúlt évi legmagasabb talajvízállásoknál a Nyírség déli részén és a Hajdúságban 10-20 cm-rel, a Hortobágyon, a Nagykunságban és a Körösök vidékén 20-40 cm-rel, a Körösök és a Maros közén 10-40 cm-rel, a Jászságban és a Duna-Tisza közén 30-60 cm-rel, a Mezöföld északi részén 20-50 cm-rel, a déli részén 60-80 cm-rel, a Dráva völgyében 20-40 cm-rel, a Kisalföldön 30-50 cm-rel voltak alacsonyabbak az 1989. évi legmagasabb vízállások.

Azokon a területeken, amelyeken a legmagasabb talajvízszinek már májusban vagy azt megelőzően érvényesültek, a júniusi süllyedés - kivéve a Felső-Tisza menti területeket - csak kicsiny mértékű volt, a nagyobb mértékű süllyedés csak júliusban indult meg. Ezt az augusztus elején érvényesült hűvösebb és csapadékosabb időjárás mérsékelte. Ennek következtében a minimumok kisebb mértékben maradtak el az 1988. évi legalacsonyabb vízszinektől, mint a legmagasabb értékek az előző évi legmagasabb talajvízállásoktól.

A talajvízszinek süllyedése szeptemberben folytatódott, a legalacsonyabb vízszinek a talajvízszinészlelő kutaknak a felében októberben és novemberben alakultak ki. A többi kút vízszinének süllyedése folytatódott, a mértéke azonban nem volt jelentős.

A legalacsonyabb, valamint a december végén észlelhető talajvízállásokat az 1988. év végi talajvízállásokkal összehasonlítva megállapítható, hogy közöttük az eltérés nagyon kicsiny. Kivétel csak az ország északkeleti része, a Duna-Tisza közének középső és déli része, ahol átlagosan 20-30 cm-rel magasabbak, a Mezöföld, ahol 20-30 cm-rel, valamint a Szigetköz, ahol 40-60 cm-rel alacsonyabbak voltak a vízszinek, mint 1988-ban.

Az 1988. és az 1989. évi, valamint a még korábbi évek talajvízjárásának hasonlóságából arra lehet következtetni, hogy a régebben megszokottól eltérő talajvízjárás lassanként jellemzővé válik. Az utóbbi években elmaradt a talajvízszinek téli félévi emelkedése, a talajvíz mennyiségének növekedése csak a tavaszi csapadékok hatására indult meg, ennek következtében az évi legmagasabb talajvízállások csak májusban és júniusban alakulnak ki. Ennek a későbbi emelkedésnek a mértéke általában kisebb, mint a régebbi években korábban bekövetkező emelkedésé, mivel időtartama rövidebb és a késő tavaszi és a kora nyári időszakban a párolgás mértéke nagyobb, ennek következtében a csapadéknak csak kisebb része éri el a talajvizet. Ezért az emelkedéshez nagyobb tavaszi csapadék szükséges. Ilyen volt a helyzet 1988-ban. Az 1988. és az 1989. évi legmagasabb talajvízállások különbségének oka elsősorban a csapadék időbeli eloszlásának különbözősége.

Az utóbbi évek száraz időjárása következtében a talajvizek általában mélyebben helyezkednek el, mint a korábbi időszakban. Mivel a talajvíz szintjének csökkenésével csökken a talajvíz párolgási vesztesége, a nyári talajvízszinsüllyedés mértéke kisebb, mint a magasabb talajvízállású időszak. Mindezek következtében az utóbbi évek magyarországi talajvízjárását a korábbinál kisebb vízsziningadozás, a legalacsonyabb vízállás körüli tartós talajvízszintek és a késői - májusi-júniusi - évi legmagasabb értékek kialakulása jellemzi.

Az 1989. évi átlagos talajvízszinteknek az 1956-1960. évi átlagos talajvízállásoktól való eltérése hasonló az 1988-ban érvényesült eltérésekhez, vagyis továbbra is fennáll a 100 cm-t meghaladó mértékű süllyedés a Duna-Tisza közén és a Jászság nyugati részén, valamint a 100 cm-t meghaladó emelkedés a Nagykunságban, a Jászságnak a Zagyvától keletre eső részén, valamint Szarvas, Szentes és Debrecen környezetében.

Viszonylag kis területre terjedt ki a 100 cm-t meghaladó mértékű talavízszinsüllyedés a nyugati határ közelében, Pápától északnyugatra, Dunaújvárostól nyugatra, Szekszárdtól északra és keletre, a Tisza mentén Szentestől északnyugatra, Orosházától délnyugatra és a Berettyó és a Körösök vonalától északra. Az egy méternél nagyobb vízszinsüllyedésű területekhez több helyen 50 és 100 cm közötti vízszinsüllyedésű területek csatlakoztak.

Ugyancsak viszonylag kisebb területeken volt egy méteres vagy azt meghaladó mértékű vízszinemelkedés a már említett nagyobb területű emelkedéseken kívül a Tisza mellett a Keleti-főcsatorna kitorkollása környékén és a Szamos mellett.

Az 1956-1960. időszak átlagos talajvízszintjeihez viszonyított 1989. évi eltéréseket az 1988. évi eltérésekkel összehasonlítva megállapítható, hogy a Kisalföldön 10-30 cm-rel, a Dráva völgyében 5-20 cm-rel, a Mező földön 20-50 cm-rel, a Duna-Tisza közén 20-30 cm-rel, a Jászságban 20-50 cm-rel, a Nagykunságban 10-30 cm-rel, Békéscsaba környékén 20 cm-rel, a Maros mentén 40 cm-rel volt nagyobb az eltérés 1989-ben, mint 1988-ban. A Bodrogközben, a Rétközben, a Hajdúságban és a Hortobágyon az 1989. évben hasonló volt a helyzet, mint 1988-ban. A Nyírségben, Szarvas, Szentes és Orosháza környékén az 1988. évihez viszonyított eltérés 10-40 cm-rel kisebb volt.

Külön ki kell emelni a Duna-Tisza közötti területen mért további nagymértékű süllyedéseket, amelyeknek következtében Bajától észekkeletre és Kiskunhalas környezetében az alapul választott 1956-1960. közötti időszakhoz viszonyítva a süllyedés több, mint 300 cm.- 131 -