Vízrajzi Évkönyv 92., 1987 (Budapest, 1988)

Tartalomjegyzék

tűk azonban néhány olyan forrás vízhozamának alakulását is, amelyeknek adataira nem a vízellátás távlati fejlesztése, hanem egyes területekre vonatkozó hidrológiai ismereteink gyarapítása szempontjából van szükségünk.

A források hozamának 1987. évi alakulásáról a B. 3. fejezet f. jelű táblázata és g. jelű ábrája tájékoztat.

A jelenlegi mérési hálózatban levő forrásoknak csak kisebb része esetében van hosszabb időszakra (több évre) visszanyúló adatsorunk, nagyobbik részük hozamainak mérése csak néhány évvel ezelőtt kezdődött. A vízhozamidősorok sok esetben mutatják a hozamoknak a csapadékidősorokkal való szorosabb-lazább összefüggését, a csapadékviszonyok hatásán kívüli egyéb okokra azonban csak néhány esetben lehet következtetni.

Az 1987. év folyamán a Hévízi tavat tápláló forrás hozamának növelése céljából a tó vízszintjét kísérleti jelleggel 35 cm-rel süllyesztették. Ennek eredményeképpen a forrás vízhozama mintegy 25 1/s-mal növekedett.

Az 1987. évben a Balatonfelvidéken, a Bakony hegységben és a Börzsönyben a források hozama kissé csökkent. A Bükk hegységbeli források hozamainak változási irányzatai nem voltak egységesek.

A források vízhozama az éghajlati és az emberi hatásoktól függően az 1987. évben a Dunántúli Középhegységben, valamint a jósvafői Nagytohonya-forrásnál és a Hévízi-tó forrásnál volt a legnagyobb. Az utóbbi 1987. évi legnagyobb hozamát (399 l/s-ot) 1987. év májusában mérték. Az aggteleki karsztvidéken levő Nagytohonya-forrás legnagyobb hozama (683 1/s) a hóolvadás után, áprilisban volt. Ez a hozam az eddigi legnagyobb hozamnak (2417 1/s-nak) csak mintegy a 30 %-a. Az aggteleki karsztvidék forrásainak 1987. évi hozama csak hozzávetőleg fele volt a sokévi átlagnak. Ennek oka főképpen az 1986., valamint az 1987. évi viszonylag kevés csapadék volt.-113-