Vízrajzi Évkönyv 89., 1984 (Budapest, 1985)
Tartalomjegyzék
ELŐSZÓ A Vízrajzi Évkönyv jelen kötete a magyar vízrajzi szolgálat fennállásának századik évében jelenik meg. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1886-ban létesített Vízrajzi Osztálya volt az országnak az az első szervezete, amelynek feladata az ország vízrajzi adatainak mérése, értékelése, az árvizek előrejelzése volt. A gazdasági viszonyok, a vízrajzi tevékenységgel kapcsolatos igények alakulásának megfelelően a vizrajzi szolgálat szervezete 1886 óta többször változott: 1890-től a Földművelésügyi Minisztérium, valamint a Földművelésügyi Minisztérium Országos Vízépítési Igazgatóságának Vizrajzi Osztálya, 1929-től 1948 -ig a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő Vizrajzi Intézet, 1948-tól 1952-ig a vízgazdálkodás különböző szervezetei, 1952-től 1976-ig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, azóta pedig napjainkig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Vizrajzi Intézete és a vízügyi igazgatóságok látják el a vizrajzi teendőket. A vizrajzi szolgálat az elmúlt évszázad alatt meghatározta a vizek kártételei elleni védekezéshez és a vízhasznosításhoz szükséges vizrajzi alapadatokat. A vizrajzi adatoknak egy része a Vizrajzi Évkönyvben kerül nyilvánosságra. Az évente megjelenő Évkönyv kiadásának célja Magyarország hidrológiai mérési és észlelési hálózatát, valamint hidrológiai viszonyait jellemző fontosabb adatok évenkénti összefoglalása, közreadása, esetenként szemléltetése, a hidrológiai viszonyok alakulásának értékelése. Ennek megfelelően a Vizrajzi Évkönyvnek az adatgyűjtőhálózatra vonatkozó része tartalmazza 794 vízmérce, 2439 talajvizkut, 522 mélyfúrású kút /rétegvíz- és karsztkut/, 72 forrás és 1440 meteorológiai állomás jegyzékét, a vízmércék törzshálózatának vázlatát, vízfolyások szerinti csoportosítását és törzskönyvi adatait. A táblázatok magukba foglalják a vízügyi igazgatóságok, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ és az Országos Meteorológiai Szolgálat hidrológiai, illetőleg hidrometeorológiai hálózatának főbb jellemzőit. A hálózat állomásainak területi eloszlását az Évkönyvhöz csatolt térképek szemléltetik. Az év hidrológiai jellemzése cimü fejezet ismerteti a csapadék, a léghőmérséklet, a napfénytartam és a párolgás alakulását, tartalmazza a felszíni vizek hidrológiai jellemzőit, a jég- és a gázlóviszonyok, a belvízi elöntések és a belvizszivattyuzások adatait, továbbá a talajvizek, a források és a mélyfúrású kutak főbb hidrológiai mennyiségeit. A felszíni vizek adatait magába foglaló fejezet 160 vizmérce napi vízállásait, 60 vízmérce havi és évi legkisebb, közepes és legnagyobb vízállásait, valamint a Vízállások eddig előfordult szélső értékeit, 48 mérési szelvény napi vizhozamadatait, valamint 46 vízmércénél mért vizhőmérsékleteket tartalmazza, továbbá tájékoztat a jelentősebb vízfolyások hordalékjárásáról, jégviszonyairól és a dunai gázlók alakulásáról. Azoknál a szelvényeknél, amelyekben a vízfelszín esése a vízhozamokat számottevő mértékben befolyásolja, a vízhozamokat a vízállás és a vizszinesés függvényében határoztuk meg és a számításokhoz szükséges segédtáblázatokat feltüntettük. Az adatokat vizállásmenetgörbék, keresztszelvények, a viz-, valamint a léghőmérséklet, a jégviszonyok és a gázlómélységek alakulásának ábrái szemléltetik. A felszín alatti vizek jellemzőit ismertető fejezet 395 talajvizkut vízállását, 54 kút vizszintmenet- görbéjét, a talajvizszint területi alakulását szemléltető térképet, 56 rétegvizkut és 44 karsztkut vizszintje- it, öt mélyfúrású kút vizszintmenetgörbéjét, 19 forrás vízhozamait és két jellegzetes forrás vízhozamának időbeli változását ábrázoló görbét tartalmazza. A hidrometeorológiai jellemzők fejezete tájékoztat a csapadék évi, évszakonkénti és tenyészidőbeli alakulásáról, tartalmazza 850 csapadékmérő állomás havi adatait, továbbá a rövid idő alatt hullott nagy csapadékok adatait. 50 állomás hóvastagságának és hóvizegyenértékének időbeli alakulását táblázat szemlélteti. Közöljük a léghőmérséklet, a napfénytartam, továbbá a szabad vízfelület párolgásának jellemzőit és a léghőmérséklet területi alakulásának ábráját. A hidrológiai észlelési és mérési hálózat legnagyobb részét az 1981. év óta a vízügyi igazgatóságok kezelik és az észlelések, a mérések adatait is főképpen az igazgatóságok dolgozzák fel. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Vizrajzi Intézete a Balaton és a Velencei-tó hidrológiai jellemzőit, valamint a Duna és a Dráva vízhozamait mérte, észlelte és értékelte, továbbá a karszt- és a rétegvíz szintmérési hálózatot üzemeltette. A meteorológiai adatok többségét az Országos Meteorológiai Szolgálat bocsátotta rendelkezésünkre. Kérjük az Évkönyv használóit, hogy a kötetre vonatkozó esetleges észrevételeiket közöljék. Budapesten, 1985. november havában Dr. Ivicsics Lajos Dr. Goda László a műszaki tudományok kandidátusa a műszaki tudományok kandidátusa tudományos tanácsadó a Vizrajzi Intézet igazgatója Dr. Alf öldi László a földtudományok kandidátusa a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ főigazgatója — 9 —
