Vízrajzi Évkönyv 89., 1984 (Budapest, 1985)
Tartalomjegyzék
állást közöljük, mert a szabályozás következtében kicsiny a valószinüsége annak, hogy ez a vízállás bekövet- .kezzék; a dunaremetei LKV-ként pedig az utóbbi 20 évben mért legkisebb vízállást közöljük, mert az 1888. I. 1-én mért 40 cm-es legkisebb vízállás a meder feltöltódése miatt nem következhet be/. Egyes vízmércék nullapontjának magassága az idők folyamán — legutóbb 1943-ban és 1946-ban— megváltozott. Д változásokról a Vízrajzi Évkönyv régebbi kötetei tájékoztatnak. Az évkönyvben összehasonlításul közölt régebbi vízállások minden esetben a tárgyévi nullapontokra vonatkoznak. A törzshálózati vízmércéken mért, de az Évkönyvben nem közölt vízállások a Vízrajzi Intézet adattárában, az egyéb vízmércék vízállásai a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok adattárában találhatók. A napi vízhozamok táblázatában levó adatok a napi középvizhozamok. A jeges időszakokra vonatkozó adatokat a vízállások táblázatában használt jelekkel jelöltük. A napi adatok alatt külön csoportosítottuk a tárgyév és az összehasonlításul vett időszak havi és évi jellemző adatait és feltüntettük a szélső értékeket is. Néhány vizhozamgörbét újabb mérési adatok ismeretében, több adatra támaszkodva módosítottunk, de ezt a módosítást a megelőző évekre vonatkozólag nem végeztük el. A kétváltozós vizhozamgörbék tetőző vízállások idején lefolyt vízhozamokra vonatkoznak. Egyes vizmérceszelvények esetében — például a Tiszának és vízrendszerének duzzasztókkal, mel- lékvizfolyásokkal befolyásolt szakaszain — a vízhozamot a vízfelszín esése is számottevő mértékben befolyásolja. Ilyen szelvények vizhozammérési eredményei alapján a vízhozam, a vízállás és a vizfelszinesés közötti összefüggést határoztuk meg és ezt alkalmazva számítottuk ki a napi középvizhozamokat. A számításkor a vízállás /h cm/, a permanens állandó vizmozgáshoz tartozó vizszinesés /i» cm/km/ és az ugyanilyen állapotban lefolyó vízhozam/Q0 m/s/ összetartozó értékeit tartalmazó táblázatbóllriolvastuk az adott vízálláshoz tartozó Iq és Q0 értéket, majd a táblázatnál feltüntetett segédmérce egyidejű vizállásadatainak ismeretében meghatároztuk a két mérce közötti szakaszon adott időpontban valóban érvényesülő vizszinesést /I cm/km/. E- zeknek az adatoknak az alapján a Q=QqVI/Iq'összefüggésből kiszámítottuk a vizsgált szelvényen áthaladó vízhozamot /Q m^/s/. A Tisza szegedi vízhozamainak meghatározásakor a Maros hatásának figyelembevétele céljából a mindszenti vízállásokon kívül a makói vízállásokat is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően az 1^ értékét a segédtáblázatból a szegedi és a makói vízállások alapján kell meghatározni. Azoknak a szelvényeknek a vízhozamát, amelyekre vonatkozólag három vagy többváltozós összefüggést közlünk, csak a másik két /illető- leghárom/ változót együttesen figyelembe véve lehet meghatározni /egyik változót sem szabad kihagyni a számításokból/. Jellemző vizhőmérsékleti adatait azoknak a vízmércéknek közöljük, amelyek a vizhőmérséklet alakulása szempontjából hosszabb folyószakaszokat jellemeznek. A mérési mélység a vízfelszín alatti 20-40 cm. A vizhőmérsékletet általában reggel, a vízállás leolvasásakor, egyes állomásokon reggel is és délután is mérik. Egyes vízfolyások, illetőleg vizfolyásszakaszok — például a Sió, a tiszai vízrendszer egyes.szakaszainak — hidrológiai jellemzőit /vízállását, vízhozamát stb. / különböző emberi beavatkozások — például a duzzasztómüvek kezelése, vizeresztések, vízbevezetések — befolyásolják. A beavatkozások mértéke az idő függvényében változik, hatásuk a vízállástól függően különböző hosszúságú vizfolyásszakaszokat érint. Ezeknek a hatásoknak időbeli és térbeli kiterjedése csak a mérési adatok részletes vizsgálata alapján határozható meg. A hordalékmozgás jellemzői — mind a tárgyéviek, mind pedig a többéviek — a mérési adatokból kiszámított értékek. Szélsőségként az eddigi, valamint a tárgyévi legnagyobb vízállásoknak megfelelő értékeket tüntettük fel. A lebegtetett hordalék töménységének meghatározása céljából a vízmintákat a mérési szelvény 7-9 függélyéből veszik. A függélyenként tiz, egyenletesen elosztott pontból vett egy-egy liternyi mintát összeöntik és az igy összeöntött minta alapján határozzák meg a függély közepes töménységét. A szélső értékeket a hordalékmozgást jellemző mennyiségek közötti összefüggések extrapolálásával határoztuk meg, ezért ezeket csak közelitő értékeknek lehet tekinteni. 3. A felszín alatti vizek jellemzőit tartalmazó fejezetet kiegészítettük a fontosabb mélyfúrású kutak /rétegviz- és karsztkutak/ vizszintjeivel és két rétegvizkut vizhozamgörbéjével. A források Balti tenger feletti magassága egyes esetekben a térképről leolvasott, más esetekben pedig méréssel meghatározott érték. 4. A hidrometeorológiai jellemzők fejezetében a havi és évi csapadékösszegek táblázatában a naponta jelentő állomásokat aláhúzással jelöltük. A hótakaró vizegyenértékeit vonal menti 20 mérés /mintegy 100 m hosszon.10 helyen végzett 2-2 mérés/ adatai alapján határoztuk meg. A szabad vízfelszín párolgását a vízügyi igazgatóságok kezelésében levő párolgásmérő hálózat adatai alapján határoztuk meg. A természetes vízfelület párolgása a helyi adottságoktól /a vízfelület nagyságától, az átlagos vízmélységtől, a benőttségtől, a szélnek való kitettségtől, stb. / függően a kádból való párolgásnak 0, 7-1, 1-szerese lehet. AZ ADATGyCjTŐHÁLÖZAT TÉRKÉPEI azokat a vízmércéket, kutakat, forrásokat, meteorológiai állomásokat ábrázolják, amelyek a tárgyév teljes időszakában, vagy annak egy részében a hálózatban használatosak voltak. — 16 —
