Vízrajzi Évkönyv 87., 1982 (Budapest, 1983)
Tartalomjegyzék
nullapontjának a Balti-tenger feletti magasságát. A vizfolyások vízjárásának jellemzésére összehasonlításul közöljük egy többéves időszak, lehetőleg egy átlagos vizjárásu évtized és a közelmúlt időszak havi és évi jellemző vízállásait és az eddig észlelt szélsőséges vízállásokat. Hosszabb időszak vízállásainak összehasonlításakor azonban figyelembe kell venni a vizsgált vizfolyásszakaszon esetleg bekövetkezett mederváltozásokat. Ezért szélső értékekként nem gyakorlati jelentőség nélküli, történelmi adatokat közlünk, hanem olyanokat, amelyek a mai mederviszonyok esetében előfordulhatnak. /így például budapesti LNV-ként nem az 1838. évi jeges árvízkor mért 1036 cm-es vízállást közöljük, mert a szabályozás következtében kicsiny a valószínűsége annak, hogy ez a vízállás bekövetkezzék; a dunaremetei LKV-ként pedig az utóbbi 20 évben mért legkisebb vízállást közöljük, mert az 1888. I. 1-én mért 40 cm-es legkisebb vízállás a meder feltöltődése miatt nem következhet be/. Egyes vízmércék nullapontjának magassága az idők folyamán - legutóbb 1943-ban és 1946-ban - megváltozott. A változásokról a Vízrajzi Évkönyv régebbi kötetei tájékoztatnak. Az Évkönyvben összehasonlításul közölt régebbi vízállások minden esetben a tárgyévi nullapontokra vonatkoznak. A törzshálózati vízmércéken mért, de az Évkönyvben nem közölt vízállások a Vízrajzi Intézet adattárában, az egyéb vízmércék vízállásai a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok adattárában találhatók. A napi vízhozamok táblázatában levő adatok a napi középvizhozamok. A jeges időszakokra vonatkozó adatokat a vízállások táblázatában használt jelekkel jelöltük. A napi adatok alatt külön csoportosítottuk a tárgyév és az összehasonlításul vett időszak havi és évi jellemző adatait és feltüntettük a szélső értékeket is. Néhány vizhozamgörbét újabb mérési adatok ismeretében, több adatra támaszkodva módosítottunk, de ezt a módosítást a megelőző évekre vonatkozólag nem végeztük el. A kétváltozós vizhozamgörbék tetőző vízállások idején lefolyt vízhozamokra vonatkoznak. Egyes vizmérceszelvények esetében - például a Tiszának és vízrendszerének duzzasztókkal, mel- lékvizfolyásokkal befolyásolt szakaszain - a vízhozamot a vízfelszín esése is számottevő mértékben befolyásolja. Ilyen szelvények vizhozammérési eredményei alapján a vízhozam, a vízállás és a vizfelszinesés közötti összefüggést határoztuk meg és ezt alkalmazva számítottuk ki a napi középvizhozamokat. A számításkor a vízállás /h cm/, a permanens állandó vizmozgáshoz tartozó vizszinesés /IQ cm/km/ és az ugyanilyen állapotban lefolyó vízhozam /Q0 m^/s/ összetartozó értékeit tartalmazó táblázatból kiolvastuk az adott vízálláshoz tartozó I0 és Q0 értéket, majd a táblázatnál feltüntetett segédmérce egyidejű vizállásadatainak ismeretében meghatároztuk a két mérce közötti szakaszon adott időpontban valóban érvényesülő vizszinesést /I cm/km/. E- zeknek az adatoknak az alapján a Q=Qc)/l/ IQ' összefüggésből kiszámítottuk a vizsgált szelvényen áthaladó vízhozamot /Q m3/s/. A Tisza szegedi vízhozamainak meghatározásakor a Maros hatásának figyelembevétele céljából a mindszenti vízállásokon kívül a makói vízállásokat is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően az I0 értékét a segédtáblázatból a szegedi és a makói vízállások alapján kell meghatározni. Azoknak a szelvényeknek a vízhozamát, amelyekre vonatkozólag három, vagy többváltozós összefüggést közlünk, csak a másik két /illetőleg három/változót együttesen figyelembe véve lehet meghatározni/egyik változót sem szabad kihagyni a számításokból/. Jellemző vizhőmérsékleti adatait azoknak a vízmércéknek közöljük, amelyek a vizhómérséklet alakulása szempontjából hosszabb folyószakaszokat jellemeznek. A mérési mélység a vízfelszín alatti 20-40 cm. Egyes vizfolyások, illetőleg vizfolyásszakaszok - például a Sió, a tiszai vízrendszer egyes szakaszainak - hidrológiai jellemzőit /vízállását, Vízhozamát stb. / különböző emberi beavatkozások - például a duzzasztómüvek kezelése, vizeresztések, vízbevezetések - befolyásolják. A beavatkozások mértéke az idő függvényében változik, hatásuk a vízállástól függően különböző hosszúságú vizfolyásszakaszokat érint. Ezeknek a hatásoknak időbeli és térbeli kiterjedése csak a mérési adatok részletes vizsgálata alapján határozható meg. A hordalékmozgás jellemzői - mind a tárgyéviek, mind pedig a többéviek - a mérési adatokból kiszámított értékek. Szélsőségként az eddigi, valamint a tárgyévi legnagyobb vízállásoknak megfelelő értékeket tüntettük fel. A lebegtetett hordalék töménységének meghatározása céljából a vízmintákat a mérési szelvény 7-9 függélyéből veszik. A függélyenként tiz, egyenletesen elosztott pontból vett egy-egy liternyi mintát összeöntik és az igy összeöntött minta alapján határozzák meg a függély közepes töménységét. A szélső értékeket a hordalékmozgást jellemző mennyiségek közötti összefüggések extrapolálásával határoztuk meg, ezért ezeket csak közelitő értékeknek lehet tekinteni. 3. A felszín alatti vizek jellemzőit tartalmazó fejezetet kiegészítettük a fontosabb mélyfúrású kutak /rétegvíz- és karsztkutak/ vizszintjeivel és két rétegvizkut vizhozamgörbéjével. A források Balti tenger feletti magassága egyes esetekben a térképről leolvasott, más esetekben pedig méréssel meghatározott érték. 4. A hidrometeorológiai jellemzők fejezetében a havi és az évi csapadékösszegek táblázatában a naponta jelentő állomásokat aláhúzással jelöltük. A hótakaró vizegyenértékeit vonal menti 20 mérés /mintegy 100 m hosszon 10 helyen végzett 2-2 mérés/ adatai alapján határoztuk meg. A szabad vízfelszín párolgását a vízügyi igazgatóságok kezelésében levő párolgásmérő hálózat ada16 —
