Vízrajzi Évkönyv 85., 1980 (Budapest, 1981)
Tartalomjegyzék
Szakasz Év, időszak 20 18 16 14 12 10 dmes és annál kisebb mélység időtartama napokban Pozsony-Gönyü 1980 19 1 1947 149 119 98 87 17 10 1943 92 62 13_ _ 1946/79 75, 6 52, 1 27, 2 8,5 2, 7 0, 6 1939/43 66, 6 36, 2 15, 6 1,6 Gönyü-Budapest 1980 10 1_ _ _ 1947 82 73 64 42 37 10 1943 145 107 62 32 23 8 1946/79 51, 8 31, 3 14, 7 4,1 1.2 0, 3 1939/43 68, 5 38, 0 20, 4 12, 2 7, 6 1,6 Budapest-Mohács 1980_ _ _ _ _ 1947 65 56 25 _ _ _ 1943 41 32 16 7_ 1946/79 36, 2 20, 5 9, 5 2,6 0, 81939/43 14, 4 13, 8 5, 2 1,4Az egyes gázlómélységek tartóssága a Duna mindhárom vizsgált szakaszán lényegesen rövidebb volt, mint az 1979. évben. Például a 20 dm-es és az annál kisebb gázlómélységek tartóssága a Pozsony és a Gönyüközötti szakaszon az 1979. évben 45 nap, az 1980. évben 19 nap, a Gönyü és Budapest közötti szakaszon 54 nap és 10 nap, a Budapest és Mohács közötti szakaszon 17 nap, illetőleg nulla nap volt. A Tiszán a tiszalöki, a kiskörei és a törökbecsei duzzasztók hatására általában lényegesen kedvezőbbek a hajózási viszonyok, és ezért a gázlómélységeket nem mérik. A következő táblázat tájékoztatásul az 1949. és az 1978. közötti időszak átlagos gázlótartóssági adatait tartalmazza. Szakasz Év, időszak 20 18 16 14 12 10 8 6 4 dmes és annál kisebb mélység időtartama napokban Kisköre-Szolnok 1949/78 76, 6 61, 7 48, 6 33, 4 22, 7 10, 4 4,1 1, o 0,3 Szolnok alatti 1949/78 58, 7 49, 5 37, 0 23, 5 14, 1 6, 8 2, 1 0,4 0,2 d/ Talajvizviszonyok Az 1979. december 1. és 1980. február.29. közötti télen az ország területének kétharmadára a sokévi átlagnál kevesebb csapadék hullott. Ennek megfelelően a talajvizszint a Duna vonalától nyugatra, a dombok lábáig terjedő területen helyenként alacsonyabb, másutt, ugyancsak a csapadékviszonyoknak megfelelően annál magasabb volt.de az eltérés sem pozitiv, sem pedig negativ irányban nem haladta mega 100 cm-t. A Duna-Ti- sza közének a Zagyva vonalától délre levő részén általában alacsonyabb, a Tisza-Zagyva vonalától keletre levő országrészen legnagyobbrészt magasabb volt a sokévi átlagnál, és csupán néhány területrészen volt annál 50-100 cm-rel alacsonyabb. A tavasz folyamán a téli, illetőleg a tavaszi csapadék hatására a talajvizszint általában emelkedett, de a Duna-Tisza közén és a Tiszántúl egyes kisebb területrészein az emelkedés ellenére is a sokévi átlag alatt maradt. A Tiszántúl nagyrészén a tavaszi talajvizszint 100 cm-nél nagyobb mértékben volt magasabb a sokévi átlagnál. A nyár elején a talajvizszint a csapadékviszonyok és az egyéb hidrológiai tényezők /léghőmérséklet, párolgás, transzspiráció stb. /hatásának megfelelően az ország területének a legnagyobb részén süllyedni kezdett, és ez a süllyedés folytatódott. Ennek eredményeképpen a Duna-Tisza közén, valamint a Duna vonalától nyugatra, a dombok lábáig terjedő területen csaknem mindenütt alacsonyabb volt a sokévi átlagnál, a Tisza és a Zagyva vonalától keletre levő területen pedig - helyenként több, mint 100 cm-rel - meghaladta a sokévi átlagot, és csak néhány kisebb területrészen maradt általában néhány dm-t meg nem haladó mértékben alatta. A talajvizszint az ország területén általában az ősz folyamán, szeptemberben és októberben volt a legalacsonyabb, novemberben pedig emelkedni kezdett. A Tisza és a Zagyva vonalától keletre - eltekintve néhány kisebb területrésztől - nagy területeken 100 cm-t meghaladó mértékben volt magasabb a sokévi átlagnál, a Duna-Tisza közének legnagyobb részén pedig általában 50 cm-t meg nem haladó mértékben annál alacsonyabb volt. Kivétel csupán a Duna-Tisza közének néhány kisebb területe volt. Főképpen a novemberi, az átlagot meghaladó mennyiségű csapadék hatására a tél első hónapjában a talajvizszint csak a Zagyva-Tisza vonalától keletre levő országrész néhány kisebb területén nem érte el a sokévi átlagot, a terület többi részén helyenként több, mint 100 cm-rel volt annál magasabb. A Duna-Tisza közének — 99 —
