Vízrajzi Évkönyv 85., 1980 (Budapest, 1981)

Tartalomjegyzék

0-3 közötti volt és csak Békéscsaba környékén fordult elő 4-7 hőségnap. A havi legmagasabb hőmérsékle­tet /34, 4 °C-t/ 16-án Makón, a legalacsonyabbat /5, 8 °C-t/ 14-én Kékestetőn mérték. Augusztusban az ország nagy részén az átlagosnál hűvösebb volt. A havi középhőmérséklet a sík­vidéki állomásokon 16, 5 C és 21, 0 C között változott. A Dunántúlon általában egy fokkal, az Alföldön 1, 0- -2, 0 fokkal volt alacsonyabb a sokévi átlagnál. A nyári napok száma 14-22, a hőségnapok száma 1-7 volt. A havi legnagyobb értéket /35, 5 С-t/ 5-én Örkényben, a havi legkisebb értéket /1, 5 С-t/ 25-én Nagyka­nizsán mérték. Szeptemberben szintén hűvösebb volt az időjárás az átlagosnál. A havi középhőmérséklet a síkvi­déki állomásokon 12, 5 C és 16, 5 C közötti volt. A hőmérsékleteknek a sokévi átlagtól való eltérése az or­szág északnyugati részén volt a legkisebb, Debrecen térségében pedig a legnagyobb. A havi legmagasabb hőmérsékletet /28, 6 °C-t/22-én Kisteleken, a legalacsonyabb hőmérsékletet /0, 8 °C-t/ 29-én Zircen mér­ték. Október hónapban az ország legnagyobb részén az átlagosnál melegebb volt. A havi középhőmérsék­let a síkvidéki állomásokon 8, 0 C és 12, 5 C között változott. A sokévi átlagos hőmérsékletnél csak a Du­nántúl déli és délnyugati részén mértek kevesebbet, másutt mindenütt melegebb^volt. A havi legmagasabb hőmérsékletet /26,5 С-t/ 18-án Makón és Szentesen, a legalacsonyabbat /-4,5 С-t/ 31-én Nagykanizsán mérték. Az átlagosnál hidegebb volt a november hónap. A havi középhőmérséklet a sikvidéki állomásokon 1,0 C és 5, 0 C között változott. A legalacsonyabb havi középhőmérsékleteket a nyugati megyékben, a leg­magasabbakat Baranya, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyében mérték. A havi legmagasabb hőmér­sékletet /18,4 С-t/ 17-én Somogyszobon, a legalacsonyabbat /-11,6 С-t/ 14-én Romhányban mérték. A december hónap is hidegebb volt az átlagosnál. A havi középhőmérséklet a sikvidéki állomásokon 1,5 C és -3, 0 C között változott. A sokévi átlaghoz viszonyított negativ eltérések a hónap első tiz napjá­ban voltak, amikor a napi átlagos hőmérsékletek általában 3, 0-8, 0 fokkal voltak a sokévi átlag alatt. A ha­vi legmagasabb hőmérsékletet /13,6 С-t/ 25-én Kisbéren, a legalacsonyabbat /-20,1 С-t/ 5-én Alcsut- dobozon mérték. Az említettekből látható, hogy az 1980. év tele az átlagosnál részben hidegebb, részben pedig - a február - az átlagosnál melegebb volt, de a februári enyhébb időjárás sem jelentett többet, mint az átlagos hőmérsékletekhez viszonyított egy-két fokos eltérést. A tavasz / a március 1. és május 31. közötti időszak/ az átlagosnál hűvösebb volt. A márciusi hőmérsékletek általában az átlag körüliek voltak ugyan, de áprilisban és májusban általában 1-3 fokkal a- lacsonyabbak voltak a sokévi átlagnál. A nyár /a julius 1. és augusztus 31. közötti időszak/ úgyszintén hűvösebb volt az átlagosnál. A hő­mérsékletek a Dunántúlon általában 0, 2-2, 0 fokkal, az Alföldön 1-3 fokkal voltak alacsonyabbak a sokévi át­lagnál. A hőségnapok száma viszonylag kicsiny volt; általában nem haladta meg az 1-7-et. A hűvös időjárás az ősz / a szeptember 1. és november 30. közötti időszak/ folyamán általában folytatódott, bár az október hónap az átlagosnál legnagyobbrészt melegebb volt, de a havi középhőmérsék­leteknek az átlagostól való eltérése nem haladta meg a +1, 1 fokot. A szeptember hónap középhőmérsékle­tének anomáliája viszont elérte a -2, 3, a novemberé pedig a -3, 0 fokot. A tenyészidőszak /az április 1. és szeptember 30. közötti időszak/ középhőmérsékleteinek a sok­évi átlagtól való eltérését szemlélteti a IV.ll.b. jelű ábra. Ennek az időszaknak a középhőmérséklete a hegyek kivételével 14, 0-17, 0 fok közötti volt, 0, 9-2, 8 fokkal volt alacsonyabb, mint a sokévi átlag. A sok­évi átlagtól való eltérés a Kisalföldön -1,4 °C - -2, 1 °C, a Dunántúlon -0, 9 °C - 1,9 °C, a Duna-Tis^a kö­zén -1, 6 °C - -2, 0 °C, az Alföldön -1, 1 °C - -2, 6 °C, az Északi Középhegységben -0, 9 °C - -2, 8 C ha­tárok között változott. c/ Napfénytartam Az ország területén a napsütéses órák évi száma 1500 és 1800 közötti volt; 100-500 órával keve­sebb, mint a sokévi átlag. Viszonylag több napfényt kapott a Dunántúl, kelet felé haladva a napfényhiány nö­vekedik, a Nyírségben és a Felsőtisza vidékén 400-500 órával sütött kevesebbet a nap, mint a sokéves át­lag /16 állomás havi napfénytartamainak időbeli alakulását a IV. 12. jelű ábra mutatja/. A tenyészidőszak alatt 1100-1300 volt a napsütéses órák száma. A legtöbb napfényt a Kisalföld egy része, a Duna-Tisza köze, valamint a Körösök vidéke kapta. A tenyészidőszakban az ország egész terüle­tén 100-300 óra napfényhiány volt. Az év, továbbá a tenyészidőszak napfénytartamainak a sokévi átlagtól való eltérését a IV. 13. jelű ábra mutatja. d/ Párolgás A szabad vízfelszín párolgásáról mérési eredmények és számítások alapján a IV. 14. sz. ábra tá­jékoztat. Amint az ábra is szemlélteti, a fagymentes időszak párolgási értékei általában nem érték el a sokévi átlagot. Ennek nyilvánvalóan főképpen az átlagosnál általában hűvösebb időjárás volt az oka. Különö­sen számottevő volt az átlagoktól való eltérés többek között Kunhegyes, Pestlőrinc, Kömpöc, Biharugra ál­lomások esetében. Az 1980. évi 24 órai párolgás szélső értékeit a IV. 14. sz. ábra alatti táblázat tartalmazza. — 92 —

Next

/
Thumbnails
Contents