Vízrajzi Évkönyv 84., 1979 (Budapest, 1980)
Tartalomjegyzék
pest-Budafoknál /1637, 5-1638, 0 fkm/ mérték. 20 dm-nél kisebb mélység 17 és 24 dm-nél kisebb pedig 52 napon fordult elő. Szakasz Év, időszak 20 18 16 14 12 10 dm-es és kisebb mélység időtartama napokban Pozsony-Gönyü 1979 45 31 23 141947 149 119 98 87 17 10 . 1943 92 62 131946/78 76, 6 52, 8 27, 4 8, 3 2, 8 0, 6 1939/43 66, 6 36, 2 15, 6 1,6Gönyü-Budapest 1979 54 35 181947 82 73 64 42 37 10 1943 145 107 62 32 23 8 1946/78 51, 7 31, 2 14, 6 4, 2 1, 2 0, 3 1939/43 68, 5 38, 0 20, 4 12, 2 7,6 1.6 Budapest alatt 1979 171947 65 56 251943 41 32 16 71946/78 36, 8 21, 1 9, 8 2, 7 0,81939/43 14, 4 13, 8 5, 2 1, 4A Tiszán a tiszalöki, kiskörei és ujbecsei duzzasztók hatására általában kedvezőek a hajózási viszonyok, s ezért a gázlómélységeket nem észlelik. Az 1979-es év folyamán két alkalommal - október 8. és 9. -én jelentettek 10 dm-nél kisebb gázlómélységet Tiszabőnél. Nyilvánvaló, hogy Tiszabőnél más időpontokban is volt gázló, ám jelentések hiányában az év gázlóviszonyai nem értékelhetők. A következő táblázat, régebbi adatok hiánya miatt csak az 1949/77 időszak átlagos gázlótartósság adatait tartalmazza. Szakasz Év, időszak 20 18 16 14 12 10 8 6 4 dm-es és kisebb mélység időtartama napokban Kisköre-Szolnok 1979 _ _ _ _ _ _ _ _ _ 1949/78 76, 6 61, 7 48, 6 33, 4 22, 7 10, 4 4,1 1, 0 0, 3 Szolnok alatt 1979 к e d V e z 3 viz állás m i a t nem volt 1949/78 58, 7 49, 5 37, 0 23,5 14,1 6,8 2.1 0,4 0,2 d/ Talajvizviszonyok Az 1979. év talajvizviszonyaira jellemző, hogy a Tiszántúlon - néhány kisebb folttól eltekintve - a talaj- vizállás az átlagnál magasabb, a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon pedig alacsonyabb volt. Az év átlagos talaj- vizállásainak a sokévi átlagtól való eltérését szemlélteti а III. /3. térkép. Az évi közepes talajvizszint az előző öt évhez képest a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén általában átlag alatti mig az 1954/63 évtized viszonylatában területenként változóan felette, vagy alatta volt az átlagnak. A Tiszántúlon, sőt a Tisza jobbparti sik területeken is, egészen a Zagyva torkolatáig az évi közepes talajvizszint az előző öt év és az 1954/63 évtized megfelelő átlagainál - egyes kivételektől eltekintve - magasabb volt. Jellemző az évi talajvizjárásra, hogy a vizszintek általában januártól áprilisig emelkedtek és október-december között érték el a minimumukat. A legmagasabb vizállások április és május hónapokra estek, A következő táblázat az ország különböző részeiről választott néhány jellegzetes vizjárásu rpegfigyelő kút adatait tartalmazza az 1974/78, 1954/63, 1946/78 és az 1936/45 évek megfelelő adataival összehasonlitásban. Az évi közepes vizszint - az előző öt évhez viszonyítva - a Kis-Alföldön és a Dunántúlon -0, 6 - +0, 2 m eltérést mutatott; a Duna-Tisza közén általában 0,1-0, 6 m-rel átlag alatti; a Tiszántúlon 0> 3-1, 2 m-rel átlag fölötti volt. A legkisebb vizállások a Kis-Alföldön és a Dunántúlon számos helyen elérték, vagy megközelitették az eddig észlelt legalacsonyabb vizszintet, illetve 0, 3-1, 3 m-rel maradtak fölötte; a legmagasabb vizállások általában 0, 6-1, 5 m-rel maradtak a korábbi maximum alatt; a kutakban észlelt évi vizjáték 0, 3-1, 6 m körüli volt. A Duna-Tisza közén a legkisebb vizállások több helyen elérték, vagy alacsonyabb szintre süllyedtek az eddigi minimumnál, de általában 0, 2-1, 0 m-rel e fölött észlelték őket; a legmagasabb vizállások többnyire 0, 6- 2, 0 m-rel maradtak el a maximumtól, a kutakban észlelt talajvíz ingadozás 0, 3-1, 2 m-t tett ki. A Tiszántúlon a magas talajvizállásnak megfelelően a legkisebb vizállások 0, 8-3, 2 m-rel voltak az eddigi minimum felett; a legnagyobb vizállások sok kutnál meghaladták a korábbi maximumot, többnyire viszont ez alatt tetőztek 0, 1-0, 8 m-rel; a kutakban észlelt évi vizjáték a legtöbb helyen 0, 5-1, 6 m volt. — 85 —
