Vízrajzi Évkönyv 84., 1979 (Budapest, 1980)
Tartalomjegyzék
A napi középvizhozamok táblázatában a jeges időszak értékeinél a vízállásoknál használt jelöléseket alkalmaztuk. A jeges vizhozamadatok redukcióját elegendő számú jeges mérés hiányában megbízható módon általában még nem végezhettük el. A napi adatok alatt külön csoportosítottuk a tárgyév, illetve az összehasonlításul szolgáló időszak havi és évi jellemző adatait és feltüntettük a szélső értékeket is. Az utóbbiakat esetenként a rajzoló vízmércék görbéi alapján, egyébként a vizmérceleolvasásokként határoztuk meg. Összehasonlításul csak a közelmúlt időszakot /általában az utóbbi 10 évet/ vehettük figyelembe, mert a mederváltozások miatt és a régebben kevésbbé rendszeresen folytatott vizhozammérések alapján megbízható adatok nem mindenütt voltak számíthatók. < Néhány vizhozamgörbét újabb mérések alapján több adatra támaszkodva javítottunk, de ezt a javítást előbbi évekre visszamenőlegesen nem érvényesítettük. Ugyancsak táblázatosán közöljük a jellemző vizhozamtartóssági értékeket a tárgyévre, a megelőző öt és tiz évre vonatkozóan. Alatta megadjuk az évi fajlagos lefolyás jellemző értékeit ugyancsak az előbbi i- dőszakokra és célszerűségi okból itt is közöljük a vízgyűjtőterület nagyságát. A 4. fejezetben azoknak a mérési szelvényeknek vizhozamgörbéjét közöljük, amelyek vízhozamait a 3. fejezetben feltüntettük. A görbék a tetőző vízállások idején lefolyó vízhozamokra vonatkoznak. Folyótorkolat közelében levő mércék esetén az egyesülő vízfolyások kölcsönös egymásrahatása következtében /visszaduzzasztás, leszívás/ ugyanolyan vízállásnál is lényegesen eltérő lehet a vízhozam. A vízhozam és a vízállás összefüggése csak mindkét egyesülő vízfolyás vízállásának függvényében, görbeseregekkel volna ábrázolható. Ilyen esetekben görbeseregeket ez ideig nem szerkesztettünk. A fejezetben közöljük a fontosabb mércék ill. vizhozammérések mederszelvényét és a szelvények szélsőséges vízállásait. Több esetben fontos ugyanis ismerni a kis- és a középvizi meder felső határát, továbbá azt, hogy melyik vízállásnál lép ki a viz a mederből. Egyes jelenségek magyarázatához szükségünk lehet a szelvény alakjának ismeretére is. A keresztszelvényeket összehasonlítva következtethetünk a mederváltozásokra. 5. Ebben a fejezetben a fontosabb vízállás görbéket foglaltuk össze. A vizállásgörbék sorrendje a természetes vízrendszernek felel meg. Takarékosság céljából csak néhány fontosabb mérce vizállásgörbé- jét közöljük, általában csak annyit, hogy a vízjárás alakulása követhető legyen. A görbék mellett a jégviszonyok jelét is feltüntettük s a duzzasztási időszakokat is bejelöltük. 6. Jellemző vizhőmérsékleti adatait azoknak az állomásoknak közöljük, amelyek a hőmérséklet alakulása szempontjából hosszabb folyószakaszt jellemeznek. Ha naponta csak egyszer, reggel mérik a viz- hőmérsékletet.a szélső értékek is a reggeli mérésekre vonatkoznak. A mérési mélység a felszín alatt 20-40 cm. A tárgyévi adatok mellett összehasonlításképpen közöljük a többévi- általában az utóbbi 10 évi - jellemző havi, illetve évi, továbbá az eddigi szélsőséges értékeket is. A táblázatokat számítógéppel készítettük. 7. A Duna- és a Tisza-völgy vízfolyásainak jégviszonyairól áttekinthető,összesített tájékoztatást közlünk. Az ábrákról a jégzajlás és a folyók beállásának időpontja és időtartama, továbbá a jégtakaró vastagsága is leolvasható. Kiegészítésképpen néhány mérési hely viz- és léghőmérsékleti adatait ábrázoló görbét is közlünk. 8. A jellemző hordalékhozamok - mind a tárgyéviek, mind a többéviek - a mérési adatok alapján számított értékek. Szélsőségként az eddigi, illetve a tárgyévi legnagyobb vízállásoknak megfelelő értékeket közöljük. További tudnivalók a közölt adatokat tartalmazó táblázat után találhatók. Az év folyamán végzett hordalékmérések helyét az Évkönyvhöz csatolt térkép mutatja. 9. A dunai és a tiszai hajózás lehetőségeiről tájékoztatnak a gáz]óviszonyok ábrái. Takarékosság céljából az egyes folyószakaszoknak csak a legkedvezőtlenebb gázlómélységeit közöljük. Az ábrákon a gázlók mélységét több fokozatú csíkozással tettük áttekinthetőbbé. Az összefüggések könnyebb tanulmányozása végett közöljük azoknak a vízmércéknek a vizállásgör- béjét is, amelyekhez a hajózás igazodik. Az egyes folyószakaszok különböző mélységeinek gyakorisági és tartössági görbéit is feltüntettük. A tartósságot összehasonlítottuk a Duna esetében az 1ÍJ4ÍÍ, a Tisza eseté- nem az 1949 ill. 19(H) óta eltelt évek átlagos tartósságával. III. Felszín alatti vizek 1. A jellemző talajvizállásadatok közül az Évkönyvben csak az országos talajvizkut-hálózat fontosabb állomásainak észlelési anyagát közöljük a víztani évnek megfelelően,az A. 7.pont alatti vázlaton feltüntetett vízgyűjtőterületeknek megfelelő csoportosításban.Az egyes csoportok végén azonban a többi észlelési helyeket is felsoroljuk és feltüntettük a törzsszámúkat és az észlelés kezdetének évét.Ezeknek az anyagát az Intézet a Vízrajzi Adattárban kéziratban őrzi. — 4 —
