Vízrajzi Évkönyv 82., 1977 (Budapest, 1978)

Tartalomjegyzék

adjuk meg, amelyek dr. Péezély György: A hótakaró gyakorisága Magyarországon című, 1966-ban megjelent munkájában szerepelnek.

A b/ alpontban a hóviszonyok időbeli alakulásának és tartamának könnyebb áttekinthetősége céljából az egyes állomásokon mért hóvastagságok időbeli változását ábrázoltuk és feltüntettük az állomások Adriai-tenger feletti magasságát is. Az 1 cm-nél kisebb hóvastagságokat ponttal jelöltük.

8. Ebben a fejezetben a hótakaró vizegyenértékét közöljük, havonkénti csoportositást alkalmazva. Az adatokat a Viz gazdálkodási Tudományos Kutató Központ kezelésében levő állomáshálózat szolgáltatta. Az értékek vonal menti 20 mérés /mintegy 100 m hosszon 10 helyen 2-2 mérés/ átlagát jelentik. A hóvastagság, a vizegyenérték, és a térfogatsúly átlagértékét is feltüntettük. Az átlagok azokra a napokra vonatkoznak, a- melyeken méréseket végeztek.

9. A léghőmérsékleti viszonyok időbeli alakulásának gyors áttekintése céljából ábrázoltuk néhány állomás léghőmérsékletének ötnapos középértékeit. Összehasonlitásul a 70 évi átlagokat és szélső értékeket is felraktuk.

10. Az ábrák a léghőmérséklet havi középértékeit és a hőösszegeket tüntetik fel. Az adatokat az 1901/70 év átlagaival és szélső értékeivel is összehasonlitjuk. Az évi és a többévi átlagos hőösszegeket az ábrákra felirtuk.

11. A léghőmérséklet területi alakulását ábrázolja a közölt két térkép az egész évre, valamint a tenyészidőszakra vonatkozólag. Összehasonlitásul feltüntettük a 70 évi átlagoktól való eltéréseket is. A pozitív eltérést okker, a negativot pedig kék szinnel tettük szemléletesebbé.

12. A napfénytartam havi összegeit, az 1901/70 évi törzsértéket és az eddig észlelt szélső értékeket mutatják a közölt ábrák. Az ábrák a lehetséges maximális / csillagászati/ napfénytartamokat, az évi napfénytartam-összegeket, a 70 évi átlagos és eddigi szélső értékeket is tartalmazzák.

13. A napfénytartam területi alakulását és a 70 év átlagától való eltéréseket mutatja a közölt térképpár az egész évre és a tenyészidőszakra vonatkozóan. A pozitiv eltérést okker, a negativot pedig kék szinnel ábrázoljuk.

14. A szabad vizfelszin párolgását a Viz gazdálkodási Tudományos Kutató Központ méri

Az a. alatti ábrákon a havi párolgási összegeket tüntetjük fel. Hosszabb idejű átlagértékekkel való összehasonlitás - ahol lehetséges - az előző 10 évre terjed ki, egy-két állomás esetén - az észlelések hiányában - csak rövidebb idejű átlagokat közölhetünk.

Külön táblázatban az év folyamán az egyes állomásokon mért legnagyobb 24 órai párolgásmennyiségeket is közöljük.

A b. jelű térképen az eddigi mérések alapján számitott évi párolgási mennyiségek területi elosz- lását és a párolgási értékek 50 évi átlagát tüntettük fel. Az 500 m-nél magasabb területeken érvényesülő párolgás meghatározása céljából a térkép mellett függvényábrát közlünk.

A természetes vízfelületek párolgása a helyi adottságoktól /a felület nagyságától, az átlagos viz- mélységtől, a benőttségtől, a szélnek való kitettségtől stb. / függően átlag 0, 80-0, 95, szélsőséges esetekben 0, 70-1, 10-szerese a kádból való párolgás mértékének.

—- 6