Vízrajzi Évkönyv 80., 1975 (Budapest, 1976)
Tartalomjegyzék
A Vízrajzi Évkönyv 1945. évi L. kötetének terjedelme a második világháború után szükségszerűen jelentékenyen kisebb lett. Az adatanyag a harci cselekmények miatt, majd ezt követően a vízmércék egy részének pusztulása következtében hiányos. Az Évkönyv tartalmi beosztása azonban nem változott, a vízmérce- és talajvizmegfigyelőkuthálózat színes nyomású térképe némi többletet is jelentett. Az előző kötethez hasonló beosztásban, de évenként növekvő terjedelemmel készültek az 1946. évi LI. - 1950. évi LV. kötetek. Az 1949. és az 1950. évi Évkönyvben az összehasonlítás kidomboritása céljából a tárgyévi vizállás-tartóssági és- gyakorisági grafikonokat piros színnel nyom- tatták s ugyancsak piros szinü volt a vizhozamgörbe is. Az 1946. évi kötettől a vízmérce és talajvizkutak mellett a csapadékmérőállomásoknak is közük a betűrendes mutatóját és a hálózati térképen is feltüntetik külön színnel. A Vízrajzi Évkönyvek fejlődése a tervgazdálkodás hatására A második világháború álltai okozott károk helyreállítása után bevezetett tervgazdálkodás mind nagyobb igényeket támasztott a vízgazdálkodással szemben is. A vízgazdálkodás tervszerű fejlesztésének első és alapvető feltétele volt az ország felszíni és felszínalatti vízkészletének számbavétele. Ezért fokozni keüett az adatgyűjtést és ki kellett terjeszteni az észlelést a kisebb vízfolyásokra, a forrásokra és a vizek minőségének jellemzőire is. A gyors fejlődést már az 1951. évi Vízrajzi Évkönyv/LVI. kötet/ mutatja. Az eddigi első- és másodrendű vízmércék /109 mérce/ vízállásain kívül 101 harmadrendű mérce havi jeüemző vizáüásait közli. Az ösz- szehasonlitásul szolgáló anyag is bővül, mivel az eddigi tízéves /1931/40/ adatok mellett a közelmúlt időszakról /1946/50/ is tartalmaz összehasonlító anyagot. Ugrásszerűen megnövekedett a vizhozammérések száma és a talajvizkuthálózat is jelentősen bővült. A vizhozammérő állomásokról külön hálózati térkép készült.- 9 -
