Vízrajzi Évkönyv 76., 1971 (Budapest, 1973)
Tartalomjegyzék
dezése céljából a csapadékmérő állomásokat a tala jvizszinészlelési adatok közlésénél alkalmazott vizgy iij tőrendszer szerint csoportosítottuk/vázlat a 44. oldalon/. A csapadékos napok száma a közölt állomások közül mindössze 3 állomáson multa felül a 100-at. A legtöbb esős nap /104/ Mátraszentimre-Galyatetőn /Heves m./, a legkevesebb pedig /54/ Törökszentmiklóson /Szolnok m./ és Cecén /Tolna m./ fordult elő. A csapadékmegoszlás jellegzetességeinek és a törzsértékektől való eltéréseknek a szemléltetése céljából 20 állomás havi csapadékmennyiségeit ábrázoltuk a IV.4. sz. rajzon. Az ábrák szemléltetik, hogy a legnagyobb csapadéktöbblet a legtöbb állomáson januárban, novemberben, júniusban és májusban volt, mig a többi hónapokban - különösen októberben, februárban és decemberben - jelentékeny hiány mutatkozott. Az 1970/71-i tél hóviszónvainak jellemzésére a IV.7/a számú táblázatokban összefoglaltuk a napi hóvastagságokat 80 állomásra vonatkozóan. Novemberben, sőt még december első felében is csak elszórtan voltak kisebb havazások, összefüggő hótakaró azonban sehol sem alakult ki. December 22-27 között többszöri havazás következtében a síkságokon 5-30, a hegyeken 30-60 cm-es hótákaró keletkezett, amely a hó végére jelentékenyen csökkent, a Tiszántúlon már csak hófoltok maradtak. Január elején újabb havazások következtében a hótakaró növekedett s a síkságokon 10-40, a hegyeken 40 - 95 cm-t ért el. A hó végére azonban már csak a hegyeken maradt 10-30 cm-es hóréteg, mig máshol teljesen elolvadt. Február elején újabb havazások voltak, de a kialakult hótakaró nagy része, főleg a síkságokon 10-ére el is olvadt. A hónap végén újból keletkezett hótakaró március elején tovább növekedett és a síkságokon 5-30, a hegyeken 30-60 cm-es vastagságot ért el. A hónap második dekádjában fokozatosan olvadni kezdett és a hó 20-ára a hegyeken is eltűnt. A hótakaró legnagyobb vastagságát, 99 cm-t, Galyatetőn /^íátraszentimre, Heves m./ január 10-én mérték. Legkorábban október 24-én és legkésőbb március 29-én Galyatetőn észleltek havat. A hóviszonyok időbeli eloszlásának, illetve tartamának áttekinthetősége céljából a napi hóvastag3ágokat ra.lzban is feltüntettük 50 állomásra vonatkozóan a IV.7/b számú ábrákon. Ezekből leolvasható, hogy a tél folyamán összefüggő hótakaró december 25-e táján alakult ki és többszöri kisebb-nagyobb megszakításokkal március közepéig tartott. A hótakaró vastagsága általában a síkságokon 10-40, a hegyeken 40-90 cm volt. A hótakaró vizegyenértékéről is közlünk adatokat ettől az évtől kezdve /iVíS.sz. táblázat/. Az értékek vonalmenti 20 mérés /mintegy 100 m hosszon 10 helyen 2-2 mérés/ átlagát jelentik. Mérések december-március hónapokban voltak. A legtöbb mérést januárban végezték, amikor - a hegyes vidékeket nem számítva - általában 20-25 havas nap fordult elő, és a 10-20 cm-es hótakarónak 0,20-0,30 volt a térfogatsúlya. Ezzel szemben februárban csak 2-5 napon mértek 3-5 cm-es havat 0,10-0,20 térfogatsúllyal. A tél folyamán a legnagyobb érték Gyöngyös-Eékestetőn fordult elő, ahol január 9-én 88,1 cm-es átlagos hóvastagság mellett 224 mm volt a vizegyenérték. 48 —
