Vízrajzi Évkönyv 74., 1969 (Budapest, 1973)
Tartalomjegyzék
szórványos jégzajlást észleltek. A hónap utolsó napjaiban ismét jégzajlás kezdődött, amely januárban fokozatosan erősödött és a hónap közepére a folyót - a tiszalöki duzzasztómű alatti mintegy 100 km-es szakaszt kivéve - állójég borította. Február második felében kezdett a jégtakaró felszakadozni és a hónap végére a jég eltűnt. Az I930/31-1959/60-i 30 és az 1890/91 -1959/60-i 70 éves időszak adataival való összehasonlításból látszik, hogy a Tiszán az 1968/69-i télen általában 60- 85 jeges nap volt, ami az átlagnak 130-165 $-át jelentette. A beállás 25-60 napos időtartama 80-160 jí- os volt. Az év végén december 22-én jelent meg a jég és néhány napos zajlás után a Vásá- rosnamény-Tiszalök közötti szakaszon jégtakaró alakult ki, amely a hó végén is fennállott. A mellékfolyók jégviszonyai a Duna, illetve a Tisza jégjárásának megfelelően alakultak. A jég december közepe táján jelent meg és néhány napos zajlás után több helyen összefüggő jégtakaró alakult ki, amely azonban csak rövid ideig tartott. December végén kezdődött ismét jégzajlás és január közepére a legtöbb helyen állójég alakult ki, amely kisebb megszakítással februárban is tartott. A jégtakaró február második felében kezdett felszakadozni, s a mellékfolyók a hó végére, illetve március elejére jégmentesek lettek. Az év végén december 20-a után jelent meg a jég és a legtöbb mellékfolyón rövid zajlás után jégtakaró alakult ki. Az állójég azonban az év végére a legtöbb helyen felszakadozott. A Balatonon a múlt év december 10-e táján indult meg jégképződés és néhány nap múlva összefüggő jégtakaró alakult ki. Ez a tél folyamán erősödött és csak március első felében kezdett felszakadozni, majd a hó közepe táján eltűnt a jég. Az év végén december elején jelent meg a jég és néhány nap múlva összefüggő jégtakaró keletkezett. A gázlóviszonvok a Dunán és a Tiszán kedvezőtlenebbek voltak az előző évinél. A Dunán januártól március közepéig kisebb - nagyobb megszakításokkal, majd szeptember közepétől december végéig mértek gázlókat. A gázlómélység tartósságát az igen kedvezőtlen 1943 és 1947 éveken kivül a közelmúlt 1946/68 évi szárazabb és az 1939/43 évi nedvesebb időszak gázlómélységeinek átlagos tartósságával is összehasonlítjuk a következő táblázatban. A táblázatból kitűnik, hogy a hajózási viszonyok az év folyamán különösen a po- zsony-gönyüi szakaszon voltak kedvezőtlenek. A pozsony-gönvüi szakasz 18 helyéről jelentettek gázlót. A legkisebb gázlómélységet - 14 dm-t - Körtvélyesnél /1842 fkm/ és Medvénél /1805 fkn/ mérték. A vízmélység 140 napon át volt 20 dm-nél kisebb. A gönvű-budapesti szakaszon 6 helyen mértek gázlót. A legrosszabb gázlóban, Ebednél /1721 fkm/ 15 dm-es legkisebb mélységet mértek. Ezen a szakaszon 95 napon át volt 20 dm-nél kisebb mélység. — 21 —
