Vízrajzi Évkönyv 73., 1968 (Budapest, 1972)
Tartalomjegyzék
Az előző oldalon felsorolt 19 állomásnak az eddigi mérések alapján közölt adataival általános jellemzést adunk vízfolyásaink hordalékazállitásáról. A lebegtetett anyag mintáit a mérési szelvény hordalékmozgását megbízhatóan jellemző 7-9 függélyében vesszük. Fiiggé- lyenkint tiz vízmintát veszünk a vízmélységek szerint egyenletesen elosztva és a mintákat összeöntjük. így 10 liternyi vízminta alapján határozzuk meg a kérdéses függély közepes töménységét. A görgetett anyag mintavételét a Károlyi-féle hordalékfogó készülékkel hajtjuk végre. Az egyes szelvényekben a fenék megfelelően kiválasztott 7 jellemző pontján 10 - 10 mintát veszünk és középértékükből számítjuk a szelvényben áthaladó hordalék súlyát. Az 1968. évre, illetve az 1931/40 évtizedre vonatkoztatott közepes értékeket a mérési eredményeinkre támaszkodva a vizál- lásgyakoriságok figyelembevételével számítottuk ki. Mivel az 1931/40 évtizedben egyenletes eloszlásban fordultak elő nedves, közepes és száraz vizjárásu évek, az évtizedre számított értékek valóban közepesnek tekinthetők. Nedves években a megadott közepes értékeknél nagyobb, száraz években pedig kisebb a hordalékszállitás. A legnagyobb töménységek és hordaléksulyok rovatában a legmagasabb jégmentes vízállásnál közepes viszonyok mellett általában várható legnagyobb értékeket adjuk meg. Éppen ezért az átlagostól lényegesen eltérő viszonyok esetén a megadott szélsőségeknél nagyobb vagy kisebb értékek is előfordulhatnak. A hordalékmérések módszerének részletes leírását a Vízügyi Közlemények 1949. évi 3-4. és 1961. évi 1. száma tartalmazza, a ■Lebegtetett hordalékmozgás a Tisza záhony-rázompusztai szakaszán", "A felsődunai hordái ék tanulmányok eddigi eredményei" c. tanulmányokban. — 235 —
