Vízrajzi Évkönyv 63., 1958 (Budapest, 1960)

Tartalomjegyzék

azaörs /Szolnok va/ és Mezőhegyes /Békés vm/ állomásokról. Hogy az év talajhőmérsékleti a- lakulása áttekinthető legyen, az előző év november és december havi adatait is közöljük. Az ábrákból kitűnik, hogy a talajfagy több helyen már december elején jelentkezett,de hosz- szabb ideig tartó talajfagy, január közepén történt megszakítással, december végétől feb­ruár közepéig volt, s a legtöbb helyen 520-40 cm mélyre hatolt. Egy-két helyen márciusban is észleltek 5-15 cm-ig terjedő talajfagyot. Ez év végén,december elején is volt talajfagy, amely 10-30 cm-ig terjedt. A budapesti ábrából, ahol a hosszúidéjü átlagokkal való összeha­sonlítás is lehetséges, leolvasható, hogy januárban és februárban a talaj hőmérséklete kis­mértékben az átlag alatt, mig nyáron és ősszel az átlag felett volt. c. / Napfénytartam. A napfény tartam havi összegeit 16 állomásról a 13./ a- latti ábrák mutatják, összehasonlításul feltüntettük 1901-30 éves időszak közepes és eddig előfordult legnagyobb és legkisebb, valamint a csillagászati havi összegeket. Közöljük az ugyanilyen vonatkozású évi összegeket is. A feltüntetett állomások közül Balatonkenesénél /Veszprém vm/ és Kisváráénál /Szabolcs-Szatmár vm/ rövid észlelési sorozatuk miatt 30 évi átlagot nem közölhettünk, szélső értékek azonban Balatonkenesénél rendelkezésre álltak. Az ábrából kitűnik, hogy februárban, júniusban és novemberoen napfényhiány, má­jusban, júliusban, augusztusban és szeptemberben napfény többlet volt, mig a többi hónapban a napfénytartam nem mutat jelentékenyebb eltérést az átlagtól. Az évi összegek 20-50,helyen­ként 100-300 órás többletet mutatnak, kivéve az ország északi vidékén néhány helyet, ahol átlagkörüli, illetve átlagalatti volt a napfénytartam mennyisége. d. / Párolgás. A 14. pontban közölt rajzok a Wild-müszerrel megállapított párolgás- mennyiségeket tüntetik fel. Ugyanazoknak az állomásoknak az adatait közöljük ebben a kötetben is, mint az előző Évkönyvben, kivéve Magyaróvárt, melynek észlelési anya­ga ebben az évben hiányos volt. Baja észlelési anyagát, hasonlóan az előző évhez, most sem tudjuk közölni. A párolgás évi összegei az átlaghoz viszonyítva igen változóan alakultak. Legnagyobb párolgási többletek májusban és több helyen júliusban és augusztusban fordultak elő. A legnagyobb havi párolgásmennyiséget, 132 mm-t, Tatabányáról /Komárom vn/ májusban \jelentették s a legnagyobb évi párolgásmennyiség, 713 mm, szintén Tatabányán mutatkozott. Az adatok felhasználásával kapcsolatban figyelembe veendő, hogy a havi párolgás- adatok a közvetlen környezet iránti érzékenység miatt, csak ugyanazon állomás máshavi adata­ival hasonlíthatók össze,' más állomás adataival azonban nem. A szabad vizfelszin párolgásé -ról közöl'mérési és számí­tási adatokat a 15./a-b. ábra. 3 nf felületű és 50 c" mélységű, talajba süllyesztett kádak­ban a szabad vizfelszin párolgásának méréseit a kecskeméti kísérleti telepen a Vízgazdál­kodási Tudományos Kutató Intézet 1951-ben kezdte meg és 1958 óta a párolgásmérő kádak or­- 248 -

Next

/
Thumbnails
Contents