Vízrajzi Évkönyv 54., 1949 (Budapest, 1951)
A naponkint táviratozó vízmércék számát az év folyamán néggyel növeltük agy, hogy az év végén 56 vizmérceállomás jelentette a vízállásokat táviraton. Az 1946-ban elkezdett vizhófokmérést sikerült ebben az évben valamennyi táviratozó állomáson bevezetni. A nemzetközi vizjelző szolgálat terén újabb fejlődés következett be. A csehszlovák vízállásjelentésekben szereplő állomások száma hattal növekedett, mig a kárpátükrajnai és a román jelentésekegy- 3gy vízmérce adataival bővültek. % Az év végén 7 osztrák, 9 csehszlovák, 8 kárpátükrajnai, 19 román, 6 jugoszláv és 2 bolgár viz- mérceállomásról érkezett naponta távirati jelentés. A vizra.izi adatok közreadása - megfelelő feldolgozás után - a következőképen történt: 1. / a rádiós vizjelző szolgálat keretében /:napi helyzetjelentés:/, 2. / a Rapi Viz.iárási Térképen, amely 1949-ben LIV.évfolyamát jegyezte. 3. / a Vizra.izi Adatok cimü havi füzetben /:1948.november havától:/ és 4. / a Vízrajzi Évkönyvben, melynek 1945. és 1946. évi L. és LI. kötetét adtuk ki. Árvízi ügyeleti szolgálat tartására 1949-ben nem került sor. A jégviszonyokról való gyors és pontos tájékozódás céljából ez évben is megszerveztük a külön jégjelentő szolgálatot a Dunán, a Tiszán és a Dráván. 2. У I Z T A N. A viztan terén rendszeres munkánk az észlelési anyag tudományos feldolgozása, valamint vízrajzi tanulmányok végzése közületek és magánosok részére. Az 1949 novemberével II. évfolyamába lépő Vízrajzi Adatok cimü havi kiadvány tartalmát lényegesen bővitettük. Egyrészt 18 vizmérceállomás vizjárási adatait közöltük az eddigi 9 helyett és a talajviz- kutak számát 16-ról 44-re emeltük. Másrészről összehasonlitás céljából hosszuidejü vizjárási és meteorológiai adatokat is közreadunk. A kiadvány terjedelme ennélfogva az eddigi 4 oldal helyett 8 oldal lett. A tanulmányok közül említésre méltók a lovászi, inotai és borsodi erőmű vízellátásával»valamint a mohácsi vasmű /:kombinát:/ tervezésével kapcsolatban készült szakvélemények. A külhivatalok részére "Szabályzat és utasítás a lefolyó vizmennyiség meghatározására* címen útmutató készült. 3. E E D E E К Y I L Y 1 HI A R I i S, A medernyilvántartási csoport az 1949 évben elvégezte a Duna rajka-budapesti szakaszának rendszeres medernyilvántartási felvételi munkáit. A tiszai vízrajzi alapponthálózatnak az előző évben megkezdett helyreállítási munkálatai az e- gész magyar szakaszon befejeződtek. Egyidejűleg a szintezési alappontok sűrítésére számos falicsap elhelyezéséről is gondoskodás történt. Meghatározta a csoport az eddig észlelt maximális árvizek alapján a Tisza számított mértékadó árvizszintjót a./a volt borsodi nyiltártér betöltésezése következtében befolyásolt Tiszadob-Csongrád közötti szakaszra, továbbá b./az 1888.évi és 1932.évi árvizszintek összevetése alapján a vásárosnamény-ti- szadobi szakaszra vonatkozóan. Ezeknek, valamint a Felső-Tiszára vonatkozó korábban készült tanulmánynak eredményeit "A tiszai mértékadó árvizszintek írott hosszszelvénye" cimü munka tartalmazza. A felszabadulás előtt készült felvételek, illetve már részben feldolgozott adatok felhasználásával készült "A Bodrog helyszinrajza, hosszszelvénye, keresztszelvényei és az alappontok jegyzéke" cimü kiadvány. Kiadta végül a csoport "A Számos-menti vízrajzi alappontok .ieKvzék"-ét.továbbá az 1934.évi Vízrajzi Évkönyv térképmellékletének kiegészítésére "A Körösök vízrendszere területén elhelyezett falicsaI»- 2 T I
