Vízrajzi Évkönyv 50., 1945 (Budapest, 1949)
II. MŰKÖDÉS. Az 1944. év decemberének második felétél Budapest közvetlen környéke, majd maga a város is harci cselekmények szintere lett, aminek következtében az Intézetnek már hetek óta csak látszólagos működése a közigazgatás egész gépezetével egyetemben teljesen megszűnt. A harci zaj Pesten január 18-án, Budán pedig február 12-én ült el.A dunahidak felrobbantása folytán a két testvérváros egymástól teljesen el volt vágva és önálló életet kezdett. így lett a háború pusztításaitól meglehetősen megkimélt XI. kerületben lévő Vizrajzi Intézet Lágymányosi utca 14.szám alatti helyisége a vizügyi szolgálat,lakásukból lassan kimerészkedő, Budán lakó tagjainak gyülekezési helye és vizügyi igazgatásunk újraéledésének egyik központja Tory Kálmán min. oszt. tanácsosnak,a Vizrajzi Intézet volt igazgatójdnak, akkor már a folyammérnöki ügyosztály vezetőjének irányitása alatt.Rendszeres bejárásról egyelőre nem lehetett szó az állandó közmunkára való i- génybevételek miatt. A munkaerő számbavételét követő hetek a hivatali helyiség baszhálhatóvátételével teltek el.A bomba- és aknarobbanások okozta légnyomás a redőnyöket,ablakokat és ajtókat kiszaggatta, majd ezt követően a tömeg a helyiségeket feldúlta,az iratokat,adatokat,rajzokat,műszereket szétszórta és részben elhordta. A felügyeletet gyakorló Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet tagozata a harci cselekmények befejezése után azonnal sürgette a munka megkezdését és különösen a vizjelzó szolgálat mielőbbi megindítását. Egy-két helyiséget sikerült is rövid idő alatt helyrehozni és az adatanyagot a további széthordástól megmenteni úgy,hogy március közepén megindult a legszükségesebb hivatali munka. áprilistól helyreállott a kapcsolat a pesti oldallal és igy a földmivelésügyi minisztériummal is, ahol február óta ugyancsak folyt a vizügyi szolgálat újjászervezése. A Vizrajzi Intézet ismét kiterjesztette működését az ország egész területére, amelynek keleti felében ekkorra már vizrajzi vonatkozásban is jelentékeny szervező munkát végzett Molnár Endre min.oszt.tanácsos, a debreceni kultúrmérnöki hivatal főnöke, a debreceni kormány vizrendészeti előadója. A nyugati részeket csak a harcoknak az ország egész területén április elején történt megszűnése után lehetett bekapcsolni. Az Intézet tagjainak mind a belső, mind a külső munkájukat a legnehezebb körülmények között, a legnagyobb nélkülözések mellett kellett végezniük, és hogy végezték, mutatja az alábbi munkacsoportonkin- ti beszámoló. 1. VIZJELZÉS. Ezt a legfontosabb munkakört kezdtük el legelőször, hogy észlelési adatainkban nagy hiány ne keletkezzék. Közlekedési eszközök hiányában gyalog és az útközben adódó polgári és katonai jármüvek alkalmi kihasználásával kerestük fel a fontosabb vizmérceállomásokat és állítottuk őket azonnal üzembe.Helyszíneléssel, majd később a postaforgalom megindulásával az észlelők jelentései alapján tájékozódtunk a vizmér- cehálózat állapotáról. -s Az Intézet által 1944.évben nyilvántartott 314 vízmérce közül 137 volt az 1937.évi országhatáron belül.Ezek közül a háborús események következtében 20 vizmérce /: 15 ^ ‘./megsemmisült,27 részben súlyosan megrongálódott /: 20 % :/,további 41 vízmércénél /: 37 # :/a harci cselekmények következtében az észlelés- 2 -
