Vízrajzi Évkönyv 43., 1938 (Budapest, 1939)
4. V I Z T A N A viztan terén az intézet rendszeresen visszatérő munkája az észlelési anyag tudományos feldolgozása, az évkönyv, a Dunai Állandé Vizügyi Műszaki Bizottság elé terjesztendő évi jelentés és az ország árvizvédelmi helyzetét tárgyaié Vizügyi Kistanács számára. 5. TALAJVIZSZINÉSZLELÉS. Az intézet ebben az évben is folytatta az Alföld talajvizének megfigyelésére szolgáié csőkuthá- lézat fejlesztését. Az 1938-ban elhelyezett kutak száma 37. /rSátoraljaujhely, Taktaharkány; Szikszó, ő- nod.Tiszaszederkény,Mezőkeresztes, Mezőkövesd; Sirok, Kompolt, Erdőtelek, Tárnáméra, Hatvan, Jászberény, Sóregpuszta, Tépiészele, Szolnok; Irsa, Cegléd, Törtei, Jászkarajenő; Veresegyháza, Rákospalota, Vasad, Szabadszállás, Apostag; Sárosd, Sárbogárd, Dunaföldvár, Paks, Szekszárd, Báttaszék, Mohács; Siklós; Kisszállás, Jánoshalma, Bácsalmás és Hercegszántó.:/ Ezzel az intézetben nyilvántartott kutak száma 183-ra emelkedett. A talajvizezinmegfigyelés terén az intézet továbbra is élvezte az ármentesitő társulatok messzemenő támogatását. A társulatok nemcsak az észlelésről gondoskodnak gátőreik utján, hanem a területükön létesített kutak épitési költségeihez is hozzájárultak. Az 1938.év folyamán a m.kir.Országos öntözésügyi Hivatal is bekapcsolódott a talajvizezinmegfi- gyelésbe. A tervezett és folyamatban lévő munkálataival érintett területeken, - a békésszentandrási duzzasztómű, a tiszafüredi öntözőrendszer és a tiszalöki duzzasztómű vidékén, továbbá a Bodrogközön összesen 75 csőkutat létesített. így Rohringer Sándor műegyetemi tanárnak az országos hálózatba eddig még át nem vett 127 kútjával és a soproni m.kir.Erdészeti Kutatóintézet kutjaival együtt már 365 külön erre a célra szolgáló csőkutban folyik a talajvizszinmegfigyelés. A kutak helyéről az 1937.évi évkönyv 2. melléklete tájékoztat. 1938-ban 33 kutat szintezett be az intézet és egyúttal a feliszapolódott kutak kitisztításáról is gondoskodott. Az újonnan létesített kutak szintezése a következő évre maradt. Az észlelők havi jelentéseinek V feldolgozása a szokott módon történt. 6. TANULMÁNYOK ÉS EGYÉB MUNKÁK. Az Intézet számos esetben adott tájékoztatást vagy szakvéleményt magánosoknak és hatóságoknak az ügykörébe vágó vizrajzi, vizépitési, hajózási, stb.kérdésekben. Szükség szerint ellátta a sajtót is folyóink vízjárására, jégviszonyaira, továbbá a Duna és Tisza vízgyűjtőterületének hótakarójára vonatkozó közlésekkel. Felsőbb rendelkezés folytán számos esetben vett részt az intézet a vizügyi szolgálat külső hivatalai és a vizitársulatok által jóváhagyás végett a minisztériumhoz felterjesztett tervek műszaki felülvizsgálatában. Közülük említésre méltóak az Alcsi-tenyő-kengyeli Ármentesitő Társulat szandál és a Szol- nok-zagyvarékás-ujszászi Ármentesitő Társulat malomuti csőzsilipjének terve, a Középtiszai Ármentesitő Társulat karcag-sebeséri szivattyútelepének bővítésére készült terv, a bajai Deák Ferenc-zsilip javítási terve,a Poroszló község árvédelmi töltésének magasbitására szolgáló mellvédfalnak a terve, a mátrai vízellátás viztárolómüvének terve és végül a földművelésügyi minisztérium óvóhelyépitkezésével kapcsolatos pinceboltozat-erősitési tervek. Vizrajzi múzeumának értékes anyagával résztvett az Intézet a székesfőváros által az 1838-i pesti % nagy árviz 100. évfordulójára rendezett emlékkiállításon és vizügyi szakértőként támogatta a magyar-csehszlovák határmegállapitó bizottság magyar megbízottjának munkáját. . Nemzetközi viszonylatban felvette az Intézet a kapcsolatot a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség párizsi titkárságával, összefoglaló ismertetést készített Magyarország földalatti vizeiről a szövetség- 3 -
