Vízrajzi Évkönyv 43., 1938 (Budapest, 1939)
* ELŐSZÓ. Évkönyvünk előző kötetét 1940 júliusában azzal az elhatározással bocsátottuk útjára, hogy a kötetek megjelenésében bekövetkezett késés ellensúlyozására rövid egymásutánban kiadjuk az 1938, és 1939. évi anyagot is. A tervet örvendetes és szomorú események láncolata hiusitotta meg. A történelmi igazságszolgáltatás 1938-ban megindult folyamata azóta ismét kétizben növelte országunk területét. Hazatért Erdély egy része, ée honvédeink visszahozták a Bácska áldott földjét.Az események többször is fegyverbe szólitották a személyzet egy részét, és minden területgyarapodás újabb szervezési teendők tömegével késleltette az évkönyv munkálatait. 1940 október 27-én egy szörnyű baleset megfosztotta az intézetet érdemes igazgatójától, Pogonyi György min.tanácsostól. A vizrajzi munkásság kitűnő oszlopa dőlt ki vele és halálát nemcsak barátai és munkatársai gyászolták meg, hanem az évkönyv is megsinylette, amelynek éveken át szerkesztője volt. A folyó évnek sok tekintetben a tavalyiaknál is súlyosabb árvizei ismét hónapokra a vizjelzés szolgálatába szólitották az intézet személyzetét s ezzel az évkönyv kiadása újabb késedelmet szenvedett. Az évkönyv mostani kötete az 1937.évihez képest 46 felvidéki és kárpátaljai vizmérceállomás a- dataival bővült. Sajnos nem mindegyik újonnan besorozott állomás anyaga teljes. A volt csehszlovák vizrajzi szolgálat havi jelentései ugyanis csak néhány főbb mérce adatait tartalmazták; évkönyveik a kisebb vizfolyásokra vonatkozóan csak a vízállások havi középértékeit hozták, és utolsó kötetük az 1934. évi volt; az 1935-38.évi kézirat! feljegyzéseket még sem Pozsonyból, sem Prágából nem sikerült mind megszerezni, sőt helyenkint még a kezünkbe került kárpátaljai adatsorok is hézagosak. Az évkönyvünk lapjain több helyen feltűnő fehéren világitó foltokat ezeknek az okoknak kell tulajdonítani. A mozgalmas 'idők lehetetlenné tették, hogy a felvidéki vízmércék nullpontjának itt-ott még hiányzó beszintezásét elvégezzük és nagyobbszámu vizmennyiségmérést végezzünk. Egy-két nyugalmas esztendőre lesz szükségünk ahhoz, hogy a hiányokat pótoljuk. Az időjárási részben - az előbb említettekhez hasonló okokból, - több helyen csak a trianoni országterület adatai szerepelnek. A hazatért keletmagyarországi, erdélyi és délvidéki területek vízmércéiről egyelőre csak az évkönyvhöz csatolt áttekintő térkép tájékoztat /:1.melléklet:/ A visszacsatolt területek meteorológiai állomásainak térképe még nem készült el. Az évkönyv eddigi beosztása nem változott és a tervbevett ujitások helyett egyelőre meg kellett elégednünk a területnövekedés adta bővítéssel. Az előző évi 105 mércével szemben 151 állomás adatait közöljük. A részletes adatfeldolgozásu,fontosabb mércék száma 37-ről 51-re, a többieké 68-ról 100-ra emelkedett. Vizjárási görbét a tavalyi 71 vizmérce helyett 107 állomásról közlünk. A dunai gázlókra vonatkozóan a tartóssági adatokat_is összeállítottuk. Teljesen uj a jégviszonyok áttekintő táblázata, amely a jégvastagságokról is tájékoztat. A vizmennyiségmérések feltűnően kis száma a politikai eseményekkel függ össze, amelyek a külső munkáknak nem kedveztek. A talajvizszinmegfigyelésekre vonatkozóan 146 kút adatát hozzuk az előző évi 133-éval szemben. Az időjárási részben sincs lényeges változás. Csupán a havi csapadékösszegek áttekintő táblázata bővült: az 1937 évi 185 állomás helyett 216-ót tartalmazza. Az időjárási fejezet anyagát a M.Kir.Országos Meteorológiai és Pöldmágnességi Intézet bocsátotta az évkönyv rendelkezésére. Az előző kötetek egyes hibáit külön függelékben helyesbitjük. Kérjük olvasóinkat,hogy a javításokat a birtokukban lévő példányokban végezzék el és az esetleg tapasztalt további hibákra vagy hiányosságokra az intézet figyelmét felhívni szíveskedjenek. Budapest, 1941.junius havában. Tóry Kálmán min.osztálytanácsos, igazgató
