Vízrajzi Évkönyv 41., 1936 (Budapest, 1937)
kóstöttös; Koppány: Nagykónyi és Regöly; Dráva: Szentborbás és Drávaszabolcs; Sebes-Körös: Rév és Nagyvárad; Berettyó: Szeghalom és Hármas-Körös: Szarvas. A Zagyva vízgyűjtőjében felállított 13 vízmérce észlelési anyagának gyűjtéséről a földművelésügyi minisztérium vizügyi műszaki főosztályának tervezőcsoportja gondoskodott. A felsorolt munkákon kivül esetenként külön helyzetjelentések és vizrajzi átnézetek készültek, igy az ország árvízvédelmi készültségét tárgyaló Vizügyi Kistanács és a Dunai Állandó Vizügyi Műszaki Bizottság /CRED/ részére. A nemzetközi kölcsönös távirati vizjelző szolgálat keretében az intézet az 1936.év folyamán 123 külön táviratot adott fel, külföldről viszont 366 rendkívüli vizjelző táviratot kapott. I Az uj, ill. átépülő vízmércék közül a Kettős-Körös köröstarcsai kisvízi, a Sajó felsőzsolcai, a Lajta és a Lajta-balparti-csatorna hegyeshalmi és a Dráva zákányi vízmércéinek terveit megvizsgálta, az Ipolyon Balassagyarmatnál, a Murán Letenyénél és a Dráván Drávaszabolcsnál épült vízmércéket pedig felülvizsgálta az intézet. 2. MEDERNYI LVÁNTARTÁS. Az 1936.év folyamán az intézet részletes felvételt hajtott végre a Bodrog magyar szakaszán. E célból a Bodrog mentén 1893-ban elhelyezett vizrajzi magassági alappontok hálózatát 5 falicsappal és a nyilvántartási keresztszelvények megjelölésére szolgáló 128 másodrendű ponttal egészítette ki. Ezek közül 98 a Dunán és Tiszán elhelyezett V.O.-kövek mintjára készült vállas kőjel; a többi 30 pedig fejvédő vasöntvénnyel és falicsappal ellátott vasbetonoszlop /lásd az 1935,évi Vizrajzi Évkönyv 9.sz. mellékletét/. Az alappontok helyzetének vízszintes és magassági meghatározása háromszögeléssel és szabatos szintezéssel történt. Az ilymódon kapott ponthálózatra támaszkodva, felvette az intézet a 49*7 km hosszú folyószakasz partéleit, a szelvénykövekkel kijelölt 64, és az ezek közé iktatott,fakarókkal megjelölt 22 keresztszelvényt, továbbá a folyószakaszon lévő 3 hid szelvényét. A szelvények a medren kivül a hullámtér teljes szélességére is kiterjednek. A felvételt a novemberi kisvizszinrögzités egészítette ki. Az e- redmények feldolgozása már a helyszínen megindiilt. Ezenkívül az intézet a Bodrofelvétellel egyidőben a Tisza Balsa és Tiszadob közötti szakaszán készített részletes magassági felvételt a hullámtérről és a mederről. Mindkét munkát az Alföld öntözésére irányuló tanulmányok tették szükségessé. Említésre méltó a szentendrei Dunaágban végrehajtott vizszinrögzités. Az intézet medernyilvántartási munkakörébe vág a magassági jegyek nyilvántartása.1936-ban e téren összeállította az intézet a Duna mentén elhelyezett magassági pontok ossz rendezőinek és magasságainak jegyzékét, továbbá elkészítette a balatonmenti magassági pontokról szóló kimutatást /lásd a 3. és 4. mellékletet/. Végül medernyilvántartási munka volt a dunai 1930. évi alapvizvonal Írott hosszszelvényének elkészítése is /lásd 5.melléklet/. 3. víz MÉRÉS. Az intézet 1936-ban 162 ízben végzett vizmennyiségmérést. A mérések közül 74 a rendes nyilvántartási szelvényekben történt, 78 pedig a Dunán DunaföIdvárnál /20/, a Tiszán Taskonynál /41/ és a Bodrogon Sárospataknál /17/ végzett sorozatos tanulmánymérésekre jutott. Eredményeiket а В.II.fejezet 5.pont- ja sorolja fel. További 8 mérés helye a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat csatornahálózata volt, 2 mérés pedig ármentesitő társulatok szivattyútelepeinek szavatossági felülvizsgálatával kapcsolatban a vizszállitás ellenőrzésére szolgált. Az utóbbi mérések a Középtiszai Ármentesitő Társulat mirhóéri 5
