Vízrajzi Évkönyv 39., 1934 (Budapest, 1935)

ELŐSZÓ.

Idei évkönyvünk mind a kiállítás, mind a beosztás és elrendezés tekintetében azonos a múlt évivel, tartalma azonban némileg bővebb lett.

Bővítettük ugyanis a vízmércék nullpontjainak korrekciős táblázatával azért, mert ilyen táblázat csak az 1928/29. évi «VÍZÁLLÁSOK« XXXIV. kötetében Jelent meg utoljára, és az elmúlt évek alatt több vízfolyáson - főleg csatornázottakon - azoknak kotrással való szabályozása következtében a nullpontok magassó^- gait megváltoztatták.

Bővitettük az évkönyvet továbbá azzal, hogy annak a 68 vizmérceállomásnak, amelynek eddig csak a legfontosabb adatait hoztuk nyilvánosságra, közöljük az utolsó 10 esztendő /1924-1933/ havi kis-, közép- és nagyvizeit is.

A meteorologiai rész is bővült azáltal, hogy az eddigi 135 helyett 185 állomás havi és évi csapadékösszegeit bocsé.itjuk közre. Az intézet ugyanis 120 uj észlelőállcmás felállításán fáradozik és ezekből 50

máx' működik is.

A talajvizszinmegfigyelő kutak eddigi észlelési adatait feldolgoztuk. A feldolgozás mikéntjét röviden vízrajzi Intézet működése az 1934. evben« cimü fejezet 5.pontjában ismertetjük, évkönyvünk végén pedig 1-3«sz. alatt idevonatkozó rajzokat mellékelünk.

Végül az 4.sz. mellékletünkön egy helyszinrajzot adunk, amelyen a Körösök hajózhatóvá tétele végett folyó tervezésekhez szükséges fixpontok helyeit és magasságait tüntettük fel.

Budapest, az 1935. év junius havában.

A M.Kir.Földművelésügyi Minisztérium Vizrajzi Intézete.