Vízrajzi Évkönyv 38., 1933 (Budapest, 1934)

602, Szolnokon julius 5-én 620, Julius 6-án Csongrádon 558 cm-es vízállást okozott. A tiszabecsi árhullám a tetőzés után két nap alatt 479 cm-ről 158 cm-re esett vissza. Ezt a nagy apadást követte Vásároenamány,mert ottan a Szamos alacsony vízállása a viztározódast lehetővé tette.

A tiszai helyzet Julius 7-én egyszerre megváltozott. Amint fent említettük ekkor újabb csapadék tömeg esett az Észak-Keleti Kárpátokban ез Erdélyben. Ugyanekkor alacsony volt a hőmérséklet is és e miatt a párolgás is kevés volt. A lezúduló viz Máraaaarosszigeten 300 cm-es vizszint okozott, ami az eddigi legmagasabb vizszint 10 cm-el lépte túl. Másfél nap alatt a tiszabecsi uj vízmércén a 155 cm-es vízállás 535 cm-re szökött fel. /Ez a régi Batárhidon levő vízmércén észlelt legmagasabb vizszint 30 cm-el haladta meg. 1925- ben ezen a mércén a legmagasabb eddig észlelt vízállás 466 cm volt, közben azonban a mérce két ízben is más helyre került. A 30 cm-es emelkedés megállapítása az áthelyezett vízmérce О-pontok magasságkülönbségének figyelembevételével az eredeti batárhidi vízmércére történt./ Ennek megfelelően a vásérosnamenytvízállás 280 cm-ről 758 cm-re, a tokaji 496 cm-re, a tiszafüredi pedig 536 cm-ről 626 cm-re szökött fel.

Ez a második árhullám Szolnokon, Csongrádon és Szegeden utolérte az első árhullámot és azt állandóan, de mérsékelten emelte. Amilyen gyorsan jött az árhullám, olyan gyorsan le is apadt. De csak a felső szakaszon, mert Tiszafüredtől lefelé az amúgy is tele mederben a Maroson közben leérkezett árhullám akadályozta a gyors apadást. Julius hő végére az árvízveszély elmúlt.

A Tiszára jellemző szolnoki vizméreeállomás adatait nézve a júliusi árvíz után minden hónapban volt a Tiszán egy-egy pár napig tartó közepes magasságú hullám, ami ugyancsak a rendellenesség mellett tanúskodik, mert a nyári és kora—őszi hónapokban a Tisza vizszine alacsony szokott lenni.

A jégviszonyok normálisak voltak. Szolnoknál zajlott január hó 15-22, február 12-20, december 5-10« Állójég pedig január 23-ától február 11-éig és december ll-étől 31-éig volt a Tiszán. A jégvastagság kb. 30 cm volt. A többi állomáson is ehhez hasonlóak voltak a jégviszonyok.

Az legjellemzőbb öt tiszai vizméreeállomás vízjárásait az alábbi táblázat mutatja:

A mérceállomés neve

1933 évi kezépviz- állós

1876-1933 évi közéjjvizállás

átlaga

1933 évi legnagyobb vízállás

1876-1933 észlelt legnagyobb vízállás

1933 évi legkisebb vízállás

1876-1933 észlelt legkisebb vízállás

c e

n t i m e

terek

b s

n

Vásárosnameny

87

111

758

900 /1888/

r“"“Г— -160

i-- — j-224 /1923/

Tokaj

206

182

695

872 /1888/

•

„_-60-142 /1904/

Szolnok

214

198

662

8'94 /1932/-152-180 /1904/

Csongrád

164

178

593

929 /1919/-231]-274 /1921/

Szeged

215

222

660

923 /1932/

• í-164-222 /1921/

A Duna és Tisza mellékfolyői.

Egyik mellékfolyón sem állott elő számbavehető magasságú árhullám. A vizszinek meg sem közelítették az eddigi legnagyobbakat. Ellenben több folyón a legalacsonyabb vizszin kisebb volt, mint az eddig észlelt legalacsonyabb. így a Dráván a barcsi vízmércén az eddig állójégnél észlelt -158 cm helyett az idén zajló jégnél -181 cm~t, az Ipolyon a balassagyarmati vízmércén 3 cm helyett —8 cm-t és a Szamoson a csengeri vízmércén az eddig jégmentes víznél észlelt -56 cm helyett zajló jégnél -62 cm-t észleltek.- 17 -