Vízrajzi Évkönyv 37., 1932 (Budapest, 1933)
átlagában is egyes vízállásokra mennyi időn át számíthat. A gyakorisági adatok közreadása itt teljesen elegendő volt, mert azoknagy egyszerű összegezése a tartősság értékeihez vezet. A gyakorisági és tartőssági adatok számításánál 25 om-es vizállásközokkel dolgoztunk. Célszerűnek láttuk a mederszelvények rajzát a mérce sikjáhan közreadni a jellemző vízállások megjelölésével. Nem egyszer fontos tudni a kis- és középvizi meder felső határát, valamint azt, hogy mely vízállásnál lép ki a viz a medertől. Egyes jelenségek magyarázatához szükségünk lehet a szelvény alakjának, mélységének ismeretére is. Végül a jövőben ezek a keresztszelvények fognak legjobban rámutatni a szelvényváltozásokra s igazolni fogják azt az álláspontunkat, hogy a vizrajzi adatok feldolgozásánál általában csak 10 é- ves ciklusok átlagaival dolgoztunk. A kiválasztott mérceállomásokra vonatkozóan vizmennyiséggörbéket is közlünk, a legutóbbi tiz év vizmennyiségmérési adatainak egyidejű közreadásával. Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy a mérési eredményeket jelölő pontok esetleges szóródásának mindig megvan a maga természetes, rendesen a mederben található oka s nem mindig áll,amit egyesek o- lyan könnyen jelentenek ki, hogy ilyen esetben a mérések rosszak. Teljes pontosságot már a dolog természeténél fogva ne várjon senki ezektől a görbéktől: azoknak alsó szakasza a kisvizi meder folytonos változása miatt rövid ideig, néha csupán egyik árviztől a másikig érvényes, felső részük pedig az aránylag kisszámú mérési adat miatt kevésbbé megbízható. Nehézségeket okoz az is, hogy a mérceszelvény, melyre a méréseket vonatkoztatjuk, mérésre gyakran nam alkalmas /pl. kanyarban van, szelvénye szabálytalan vagy hidszelvény, stb./ és igy kilométerekkel lejebb vagy feljebb kell az emésztést meghatározni. A Vizrajzi Osztály már régen rámutatott arra, hogy az áradó és apadó viznél mutatkozó nagy eséskülönbségek a folyóviz emésztési viszonyait mennyire befolyásolják, a mérési pontok tehát már ezért is szóródnak. Görbéink a tetőző vizállás mellett lefolyó tömegeket tüntetik fel. Az áradó viznél végzett mérések pontjait telt, az apadásnál végzett mérésekét üres karikával jelöljük,mig a tetőzésnél nyert mérési eredményeket csillag ábrázolja. Ahol a legutóbbi tiz év adatai alapján megbízhatónak látszó görbét szerkeszthettünk, azt teljes vonallal huztuk ki, ahol régebbi adatokra, vagy szomszédos szelvények átszámított mérési eredményei alapján számított pontokra támaszkodva kellett dolgoznunk, a görbét szaggatott vonallal jelöltük. Ahol pedig a körülmények annyira kedvezőtlenek, hogy nem egy tömeggörbét, hanem valóságos görbe-sereget kellett volna megadnunk, nem közöltünk semmit, mert- adatainkat könnyen félremagyarázhatnák. Ilyen a helyzet pl.Csongrádon, közvetlen a Körösök torkolata felett, ahol a betorkollő mellékfolyó visszaduzzasztása magas vízállást okozhat a Tiszában anélkül, hogy a hozam tényleg nagy lenne s igy a Körös minden vízállásához a Tiszának más-más tömeggörbéje tartozik. Hasonló jelenség észlelhető Komáromnál is, de ott a Vág vízállása kevéshbé érezteti hatását. Hidrometriai anyagunk feldolgozásánál irányadó szempont egyrészt az, hogy a mérési eredményre befolyást gyakorló összes tényezők közlésével a mérés körülményeiről általános tájékoztatást adjunk, másrészt, hogy adatainkkal lehetővé tegyük olyan szelvények emésztésének közelitő meghatározását, amelyekben csak felszíni sebességmérést végeztünk, esetleg csak a keresztszelvény adatait és a vizszinesést, vagy csupán a vízgyűjtőterület nagyságát ismerjük. Ilyen, gyakorlati vagy tudományos célokra szolgálnak a következő adataink: * a keresztszelvényben észlelt legnagyobb felszíni sebesség. = b = a szelvény-középsebességnek és a legnagyobb felszíni sebességnek viszonya, felszíni sebességből való hozam-meghatározás céljaira. = a vizgyüjtőterület ksf-éről Isfolyó hozam liter/sec-ban /:fajlagos vízszállítás:/,a vízgyűjtőterület alapján történő hozam-meghatározásokra. 12 -
