Vízrajzi Évkönyv 13., 1902-1903 (Budapest, 1905)

Tartalom

A csapadék eloszlása Magyarországon az 1902. évben.

(Magyarország esőzési térképével.)

Ha a csapadék évi eloszlását foltüntetö térképet hazánk hegyrajzi térképe mellé állítjuk, még a beavatatlannak is azonnal feltűnik, hogy a két térkép közt határozott összefüggés van. A hegyvidéken általában több, a síkságon kevesebb a csapadék. Nem mintha a hegyek magukhoz vonzanák a felhőket és az esőt — ahogy azt a laikus gondolja — hanem egyszerűen azon okból, mert a csapadéknak föforrása a tengerek felöl a szelek szárnyán beáramló vízpára, mely a szelek útjába eső hegyoldalakon felemelkedni kényszerülvén, egyszerű fizikai folyamat (lehűlés) folytán csapadékká sürüdik s nagyrészt már a hegy innenső oldalán lehull. Ugyanezért a hegyek túlsó (szélárnyékba eső) oldalán jóval kevesebb a csapadék, mint a mellső oldalán.

Szépen igazolja e megfontolást például tengerpartunk, ahol közvetetlenül a tenger mellett (Fiúméban) sokkal kevesebb a csapadék, mint a hozzá légvonalban igen közelesö, de sokkal magasabb fekvésű Karszton s a Kapellán. Ugyancsak feltűnően mutatkozik e jelenség a Bihar hegyeknél, a Retyezátnál, a görgényi hegyeknél, a máramarosi hegyvidéken, ahol a hegyek keleti oldalán az esöárnyékban fekvő, csapadékban aránylag szegény vidék is rendszerint fellelhető.

Sőt nemcsak a magas hegyvidék, de még az alacsonyabb hegyek is ebben az értelemben esöfelfogókként szerepelnek s a csapadéktérkép egyöntetűségét kisebb- nagyobb szigetek alakjában zavarják.

Röviden : az izohiéta térkép nagy vonásokban a hegyrajzi térképpel kongruens, de csakis a fövonásokban, mert a részletekben számos az eltérés, ami annál jobban előtűnik, mentöl sűrűbben hálózzuk be az országot esömérö-állomásokkal.

Ebben leli magyarázatát az a körülmény is, hogy a hazai hálózat évröl-évre való gyarapodásával a csapadéktérkép is inkább komplikáltabbá válik, semhogy egyszerűsödnék. Sajnos, még így is vannak területek, ahol az izohiéta menete némileg a rajzoló önkényére van bízva, bár ezen területek évröl-évre szükebb határok közé szorulnak.

Az idemellékelt izohiéta térkép ez alkalommal is csupán azon csapadékmérö állomások adatai alapján készült, amelyek egész éven át megszakítás nélkül működtek s amelyeknek adatai a kellő egybevető kritikát kiállották. Ez állomások száma l! 02-ben körülbelül 740, azaz mintegy 140-nel több, mint a megelőző évben. Ehhez csatlakozik jelentékeny számú állomás Horvát-Szlavonországból, melyeknek adatait dr. Mohorovicic, A. tanár, a zágrábi meteor. Observatorium tudós igazgatója volt szíves rendelkezésre bocsátani.

Az évi izohiéta térkép főbb vonásaiban a következő tanulságokat szolgáltatja: Legkevesebb csapadék esett az év folyamán — mint rendesen — a Nagy- és Kis- Alföldön, továbbá Erdély közepén (a Mezöség egy részén s a Maros és a Küküllök