Vízrajzi Évkönyv 13., 1902-1903 (Budapest, 1905)

Tartalom

Tekintve, hogy a gazdaságilag fejlettebb Dunántúl az iparfejlődés szempontjából is nagyfontosságú, de domb- és hegyvidéke csak mérsékeltebb vízi erőkkel rendelkezik, a bejárás alkalmával különösen kijelöltettek további felvételekre azok a vízfolyások, illetőleg folyószakaszok, melyeken kilométerenkint legalább mintegy 25 effektiv* lóerővel felérő vízi erő áll rendelkezésre.

E követelmény szemelött tartásával közelebbi felvételek csak az előbbi kimutatásban dűlt betűkkel Írott helyeken vitettek véghez, és pedig összesen 49 méréssel.

Ezek szerint a tanulmányozott 26 vízfolyás közül csak 12 ütötte meg a kívánt mértéket. A Recsina, Karasicza, Csapa, Bükkösdi víz, Gerencze, Torna, Ikva, Gold- bach, Vulka, Spital, Kapos, Általér, Gaja és Koppány patakok vizével száraz időjárás vagy fagyok tartama alatt, midőn azok részben ki is apadnak, 25 effectiv lóerőt nem lehet előállítani.

Az említett vízvidékeken a vízállások változásainak megfigyelése végett ideiglenes vizmérczék is állíttattak fel, hogy ezek adataival a mai fennálló mérczék adatait a szükséges mértékben ki lehessen egészíteni. Ezeket a mérczéket I. alatt már elsoroltuk.

Az 1902. évi programmon kívül a mölki sz. benedek-rendi apátság margittai uradalmainak kormányzósága kérésére 101.252/901. számú rendelet értelmében meg- határoztatott a Réz-hegységi Bisztra-patak kisvízi tömege a bodonosi malomnál 4, Rosszláb és Feketeerdő felett 1—1 ízben. A szárazabb időjáráskor mutatkozó vízállásingadozások észlelése végett a bodonosi malomnál felállított ideiglenes mércze 1902. évi szeptember 5-töl deczember 10-ig volt megfigyelés alatt. Az almaszeg- feketeerdöi 7‘4 kilom. hosszú szakaszon a hegyi patak vízszíne pontos lejtméréssel határoztatott meg.

Az ekként beszerzett adatok az uradalommal közöltettek.

Az itt leírt munkálkodás eredményeit a «Vízrajzi évkönyvek» XIII. kötetében közöljük.

VIII. A csapadékok lefolyásra jutó mennyiségei.

A vízügyi szolgálatban különféle kérdések elintézése, sőt tervezések érdekében is, egyéb megbízható adatok hiányában, vagy összehasonlítások s ellenőrzés végett szükséges ismerni a lehullott csapadék és ebből a különféle domborzati viszonyok között lefolyásra jutó mennyisége között fennálló összefüggést.

Hogy e részben a legszükségesebb adatok megszerezhetők legyenek, 1902. év tavaszán a vízrajzi osztály a tanulmányokra megbízatást nyert oly utasítással, mely szerint az adatok az illető vízvidék fontos vízügyeinek rendezéséhez is tájékoztatást nyújtó rendszerbe foglalva gyüjtessenek.

Az országos vízépítési igazgatóság többi osztályaival történt közös megállapodás szerint a legelső hydrologiai felvételek területéül a Bega folyó vidékén a Gyertyámos, Sasa és a gladnai Riu patak vízgyűjtője s ezen kívül a Szernye mocsár beregvár- megyei melléke választatott.

A fölvételi teendők három csoportba osztattak, u. m.: 1. a csapadékok észlel- tetése, 2. a vízállások megfigyelése és jegyzése, 3. víztömegmérések.

A csapadékészlelésre nézve az országos meteorologiai és földmágnességi intézet a vízrajzi osztály megkeresésére az említett vidékeket sűrű csapadékmérö hálózattal látta el, ezeket saját hatáskörébe sorolta és az adatokot a vízrajzi osztály esetről esetre tőle nyeri.