Vízrajzi Évkönyv 12., 1901 (Budapest, 1904)

Tartalom

ELŐSZÓ.

A jelen munkával a Vízrajzi Évkönyvek XII. kötete lát napvilágot. Ez Évkönyv még az 1901. évről szól s megjelenése némi késedelemmel történik.

A késedelem oka az a szomorú esemény, hogy Péch József ministeri tanácsos, a vízrajzi osztály megalapítója és vezetője az 1902. év november 17-én meghalt.

Halála nagy veszteség a magyar műszaki karra s ezt a veszteséget első sorban a vízrajzi osztály érzi, melynek 16 esztendeig állott az élén s melyet nyugodt bölcseségével, gazdag élettapasztalatával kiváló színvonalra emelt s a külföld előtt is ismertté tett.

Az ö utolsó munkái közé tartozik ez Évkönyv anyagának összegyűjtése. Azonban mielőtt teljesen egybeállíthatta volna a könyvet, már megszűnt élni.

A félbenmaradt munka aztán az elhúnyt után támadt változások következtében jóidéig hevert bevégzetlenül, míg a vízrajzi osztály működése újra a rendes kerékvágásba jött és az Évkönyv elkészülhetett.

Ez a kötet külső alakjában különbözik az előzőktől. Sok oldalról támadt ugyanis kivánság, hogy az Évkönyv nagy és nehézkes alakja helyett kisebb és könnyebben kezelhető alakot adjunk neki. Ezt a kivá- nalmat ez a kötet teljesíti.

Némi változás észlelhető az Évkönyv anyagában és elrendezésében is, azonban a könyv összeállításakor általánosságban és egészben ragaszkodtunk azokhoz a kipróbált elvekhez, melyeket az elhunyt mester örökül ránk hagyott.

Budapest, 1903 október hó.

Az Országos Vízépítési Igazgatóság vízrajzi osztálya.