Vízrajzi Évkönyv 12., 1901 (Budapest, 1904)
Tartalom
í-5 Ha tehát az 5-ik le és fel jelű két mérést meg nem történtnek tekintve, a 4-ik fel jelű mérés tömegpontját egyenes vonallal összekötjük a kamratelés utolsó pillanatában beomlott víztömeg 0 értékű pontjával, akkor nyilván azt az ábrát kaptuk, amely a kamrába sebességmérés szerint beomlott víztömeg ábrájának tekinthető s ennek az ábrának a területe nem lesz más, mint a sebességmérés utján talált kamrabeli víz térfogata. Már most az ábra területét kiszámítva kaptunk összesen 9177 m3-t, vagyis 308 wis-rel többet, mint amennyinek a köbözés szerint lenni kellene. A hiba tehát, amelyet a 3-ik telítés alatti méréssel elkövettünk -}- 3.2% volna ebben az esetben. Hogy azonban mindenféle önkényesnek és erőltetettnek látszó eljárás vádjától is mentessé tegyük a műveletet, egyenesen kihagytuk a számításból a 4-ik mérés után következő részét az ábrának és a két ábrának csakis azt a részét tettük összehasonlítás tárgyává, mely bezárólag a 4-ik kettős mérésig terjed, más szóval úgy vettük a dolgot, mintha 2 óra 53 perezkor (amidőn ugyanis olyan kicsiny volt már a sebesség, melyet máskülönben szárnynyal sem szoktuk mérni), az egész műveletet abbanhagytuk volna. Ekkor a következő lett volna az eredmény: a köbözés szerint volt a kamrában összesen 6324 m3 víz, a sebességmérés szerint pedig folyt be a tiltókou keresztül 6414 m3. A különbözet a kettő között mindössze 90 mi8, vagyis az egész tömegnek -j-i.50/o-a. Ami az első kamratelítéskor nyert eredményt illeti, úgy ennek — mint említettem — csaka tömegvonalaitrajzoltukfel.aparabolákat—mint mellékes ábrákat — elhagytuk. Ezeknek a tömegvonalaknak elbírálásakor figyelembe veendő, hogy a beöm- lesztés nagjmbb gyorsasága miatt mindössze csak 3 lefelé és 3 felfelé való részletező mérést sikerült végezni. Magától értetődik, hogy a 6 mérésből nyert tömegpontokkal a beömlés lefolyását kevésbbé híven tükröztethetjük vissza s ez okból már előre is a pontatlanságnak nagyobb fokára számíthattunk. És csakugyan az első telés alatti mérés eredménye az, hogy: Köbözés szerint lenni kellett volna 9498 ш3-пек, találtunk pedig a sebesség- mérés utján összesen 9227 m*-t, azaz 271 ms-rel kevesebbet, vagyis a hiba ez esetben volt — 3%. * Ezzel azt hiszem, befejezhetem fejtegetésemet azzal a következtetéssel, hogy símafalú vízfolyásokban a mi elfogadott és használni szokott eszközeinkkel és módszereinkkel a víztömeget — 5% között váltakozó pontossággal szoktuk megmérni. Hogy mennyire tudnák a tömeget megmérni, az más kérdés — ebbe most nem bocsátkozom, — de talán nem egész jogtalanul mondhatom, hogy még nagyobb gonddal és áldozatokkal hajtván végre a tanulmányméréseket még ennél is kisebb értékre szoríthatnék le a pontatlanság fokát; úgy, hog3T teljesen beigazolnak vehetjük azt a nagy bizalmat, amelylyel a Woltmann-szárnynyal való víztömeg- mérés iránt mindenütt mindig viseltettek és még ma is viseltetnek. Végül kedves kötelességet teljesítek, midőn Heincz Albert kartársunknak előzékenységéért, amelylyel munkálkodásunkat hathatósan támogatni szíves volt, ehelyütt is hálás köszönetemet fejezem ki. Hajós Sámuel, műszaki tanácsos.
